Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Takács Edit: A Csongrád megyei számvevőség iratainak rendezése / 375–384. o.

tületi üléseken tárgyalták meg, ezekről jegyzőkönyvet vezettek, Csongrád megye Számbíráló Törvényszékének jegyzőkönyveként. A jegyzőkönyvekhez segédkönyvek is készültek, ezek közül azonban csak az iktatók, azok is hiányosan maradtak meg. A fond felállításakor a testületi jegyzőkönyveket, ezek segédkönyveit helyeztük előre, ezt követik a számadási iratok és segédkönyveik (iktató, mutató). Az előzőekhez képest sokkal kevesebb az iktatatlan, ún. külön kezelt irat. Ezek egy része kapcsolható volt az iktatott iratokhoz (rabok élelmezésének kimutatása, községi adókimutatások), más részüket a fond végére helyeztük el (közmunkaösszeírások, számadások nyilvántartása). A rendezés során a legnagyobb problémát az okozta, hogy a számvevőségi fondokban jelentős mennyiségű olyan iratot is kezeltek, melyek a korabeli központi és megyei utasítások szerint nem tartoztak oda. így az abszolutizmuskori adó összeírásokat a számvevői anyagból ki kellett emelnünk, és helyükre, a cs. kir. adófelügyelőséghez kellett áthelyezni. Lényegesen nehezebb dolgunk volt az 1872 után keletkezett iratok rendezésénél. A számvevőségi iratok terjedelme a korábbi rendezések eredményeként 1872—1944 között 13,61 ifm volt, de ebben benne voltak a házipénztár főkönyvei, a különböző megyei alapok számadásai — melyeket ugyancsak a megyei házipénztár kezelt és készített —, az árvaszéki iratokhoz tartozó árvafőkönyvek, a megyei házipénztár kezelésébe tartozott árvapénztári iratok, valamint az egyes községek és városok háztartásának iratai. Nehezítette a rendezést, hogy időközben külön gyűjteményes fondot képeztek a megye, ül. a községek költségvetéseiből (IV. 435.) és a különféle alapok zárszámadásaiból (IV. 436.). így az a furcsa helyzet állt elő, hogy egy adott, a házipénztár kezelésébe tartozó megyei alap iratainak egy részét a megyei pénztár, másik részét a számvevő iratainál találtuk, míg harmadik része valamelyik gyűjteményes fondban lappangott. A több fondot érintő rendezést így az átlagos rendezéseknél alaposabban elő kellett készítenünk. Munkánkat nagyban segítette, hogy közvetlenül a megyei anyag rendezése előtt fejeztük be Szentes város hasonló iratainak rendezését. Szentes esetében az eredetileg számvevőiként kezelt iratokról kiderült, hogy azok közül az árvapénztári iratok a városi árvaszékhez, a városi számadások a házipénztári iratokhoz tartoznak. A rendezéskor tapasztaltuk, hogy elképzelésünk helyes, ugyanis a több fondból kikerülő anyag közvetlenül kiegészítette egymást, és most már viszonylag teljes sorozatokat alkotott.

14 A megyei anyag rendezése előtt fel kellett tárnunk a számvevőség kialakulásán, történetén kívül a számviteli ügymenetet, illetve iratkezelést meghatározó utasításokat. Ezek egy részére következtetni tudtunk a megyei szabályrendeletekből, illetve a megyei háztartások rendjét meghatározó törvényekből, miniszteri utasításokból. Már az előkészítés során - a szentesi tapasztalatok alapján - figyelembe vettünk minden olyan intézkedést, amely a megye teljes pénz- és vagyonkezelését érintette, nem mellőzhettük az árvaügyekre, illetve az arvavagyon kezelésére vonatkozó utasításokat sem. Elsősorban az iratkezelésre figyeltünk. így még az iratok tényleges rendezése előtt kiderült, hogy a megyei szabályrendeletek a megyei arvavagyon kezelését a megyei házipénztár feladataként szabták meg, ezért a megyei árvapénztár kezelésével kapcsolatos iratokat (1. 1. sz. melléklet b pont) eredeti keletkezési helyükön a megyei házipénztári fondban hagytuk. A számvevő az árvaszéknek csak szakközege volt, ilyen esetekben mint az árvaszék számvevője működött, ezért az árvaszéki számvevői iratokat a számvevőtől az árvaszéki iratokhoz kellett 379