Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Takács Edit: A Csongrád megyei számvevőség iratainak rendezése / 375–384. o.

áthelyezni. Az árvavagyon nyilvántartásának és ellenőrzésének alapjául az árvaszék által készített árvafőkönyvek szolgáltak, melyeket az árvaszéknél helyeztünk el. Korábban ezek is a számvevői iratok között voltak. A szabályrendeletekből, illetve az árvaügyek kezelését szabályozó 1877:

XX. te. alapján kiadott árvaszéki ügyrendből megállapítottuk, hogy a városi, illetve községi árvaügyeket a városi árvaszékek és a községi elöljáróságok kezelték. A városi árvaszékek mellett külön árvapénztárak működtek, míg a községekben az árvavagyon felett a községi gyámok rendelkeztek. A városi gyámi számadások helye ezért a városi árvaszékek, a községi gyámi számadások helye pedig a községi iratok fondjaiban van.

15 Az iratok megfelelő helyre való elhelyezését megkönnyítette, egyben a rendezés helyességét bizonyította, hogy a gyámi számadások egy részét megtaláltuk a városi árvaszékeknél, Ül. a községek fondjaiban. Duplumokkal nem találkoztunk a rendezés során. A számvevőség kialakulásakor leírtuk, hogy a számvevő egyik legfontosabb feladata volt a megyei költségvetések összeállítása. A megyei költségvetések alapján ellenőrizhette a számvevő a pénztár működését, év végi számadásait. Ezért indokolt, hogy azok egy-egy példánya a számvevői iratokban meglegyen. A korábban gyűjteményes fondként létrehozott megyei és községi költségvetések levéltári gyűjteményét felszámoltuk, a megyei költségvetéseket a számvevői iratokhoz helyeztük, az egyes városokét a városi házipénztári fondókban reponáltuk, illetve a községekét a községi fondok anyagában helyeztük el.

16 A tényleges rendezés ebben az esetben is igazolta elképzelésünk helyességét, a reponálások után viszonylag teljessé vált a városok, Ül. községek költségvetéseinek sorozata. Egykét esetben találkoztunk azonos példányokkal, de ezek a rendezés összméreteit tekintve elhanyagolhatóak voltak. A megyei pénzkezeléssel kapcsolatos adminisztrációt a megyei szabályrendeletek és az 1883-ban kiadott belügyminiszteri szabályzat, majd az 1902. évi IV. te. megjelenését követően kiadott bel- és pénzügyminiszteri rendeletek határozták meg. Az idézett rendeletek alapján az előkészítés során kigyűjtöttük a házipénztár, illetve a számvevőség által vezetendő könyvek, kimutatások körét (1. és 2. sz. melléklet). Mindezek ismeretében viszonylag könnyedén ki tudtuk emelni azokat az iratféléket (főkönyveket, naplókat), melyek Őrzési helye a házipénztári fondban, nem pedig a számvevői iratok között van. Viszonylag kis mennyiségű volt az az irat, melyet a házipénztári anyagból kellett áttenni a számvevői fondba (három évi utalvány-nyilvántartási jegyzék, 15 kötet, 0,21 ifm). A megyei számvevőség feladata volt a megyei, illetve a városi és községi számadások megvizsgálása, véleményezése, A számvevő a vizsgálat után a számadásokat további intézkedés végett felterjesztette az alispánnak, az továbbküldte a megyei törvényhatósági bizottságnak. A megyei törvényhatósági bizottság ülése után a számadásokat feltétlenül vissza kellett juttatni az illető helységekhez, hogy az egyes hibákat ki tudják javítani. Tehát a számadások semmiképpen nem kerülhettek vissza a számvevőhöz, de a megyei levéltárban külön gyűjteményes fondban való kezelésük is helytelen. Ezért a megyei és községi számadások levéltári gyűjteményét felszámoltuk, a korábban a számvevői fondban őrzött községi és városi számadásokat kiemeltük, és helyükre, a városi házipénztárak, ületve a községek fondjaiba helyeztük át.

17

'A reponáláskor elképzelésünk ismét igazolódott, duplummal egyetlenegy esetben találkoztunk. 380