Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Gecsényi Lajos: A "Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára" című kiadvány tíz esztendeje, 1971–1980 / 327–330. o.

Az első évek a technikai és személyi feltételek megteremtésével, a szakmai munka sajátos alapelveinek kidolgozásával teltek. Egyik sem volt egyszerű kérdés. A hatvanas évek - a „hőskorszak" - végére azonban sikerült túljutni a nehézségek zömén, megteremteni a megfelelő raktárakat, stabilizálni a pártmunka e teljesen új és ismeretlen területére beosztott munkatársakat, sőt előrehaladni szorosan vett szakmai (levéltáros) képzésükben; kialakítani az iratgyűjtő, selejtező,rendező és segédletkészítő munka módszereit; megtenni az első lépéseket a helytörténeti feldolgozó tevékenységben. Jelentősen fejlődött a Párttörténeti Intézet Archívumának szakmai irányítása, ami meghatározó volt az egész archívumi hálózat szempontjából. A kialakult „írástudó" munkatársi gárda létét misem bizonyította jobban, mint éppen a „Tájékoztató..." 1971 őszén.megjelent első kötete, amelyben az Intézet munkatársai és külföldi szerzők mellett három helyi archívumvezetőt is találunk. Felvetődhet a kérdés, miért volt szüksége önálló kiadványra a pártarchívumnak, miért nem kapcsolódtak a Levéltári Szemle, a Levéltári Közlemények jól bevált fórumaihoz? A válasz „viszonylag" egyszerű. A két intézményrendszer a saját önálló útját járta nemcsak szervezetileg, de a munka tartalmát illetően is. A pártarchívumok szakmai tevékenysége történetileg az állami levéltáraktól eltérő alapokon és hagyományokon bontakozott ki. Ebből következőleg feladatrendszerük, munkamódszereik sajátos zárt egységet képeztek. Célszerűbbnek látszott tehát, ha a belső informatika is önállóan fejlődik. A kiadói és szerkesztői szándékot az első kötet tematikája a következő néhány évre is meghatározóan kifejezte. Bakó Ágnes ma már forrásértékkel bíró tanulmányában tekintette át a helyi pártarchívumok létrejöttének, működésének körülményeit, feladatait. Értékelte a múltat és meghatározta a jövőt, mely utóbbit a soronkövetkező (1971—1975) középtávú terv irányelvei konkretizáltak. írását a legfontosabb adatok táblázata egészítette ki. Konéta György, az MSZMP KB Ügykezelési alosztályának vezetője a párton belüli iratkezelés és ügyvitel rendjével kapcsolatos kérdésekről szólt, különös tekintettel az MSZMP KB Titkárságának a tárgyban hozott határozata végrehajtására. (Itt 5 és 15 év után kerülnek archívumba a történeti értékű iratok!) Rákosi Sándor a Magyar Kommunista Párt központi apparátusa iratainak rendezési elképzeléseit ismertette és ehhez kapcsolódott egy helyi archívumban őrzött MKP-fond rendezésének leírása Dégi István tollából. Külön is ki kell emelnem két kisebb írást, melyek közül az egyik (Szántó Ferenctől) egy sajátos segédlet-típussal, a vezető testületek üléseiről készített napirendi katalógussal, a másik pedig (Győri Tibortól) a történeti értékű iratanyagnak a pártszervek napi politikai munkájában való felhasználásával foglalkozott. Mindezt négy külföldi pártarchívum (szovjet, lengyel, NDK, jugoszláv) bemutatása és egy állományvédelmi tanácsadó cikk zárta. Ez utóbbi téma — Jakab Sámuel, a Párttörténeti Intézet Archívuma csoportvezetője tollából — a későbbi években többször visszatért és megvetette az alapját nemcsak az archivumvezetők ez irányú ismereteinek, irányt szabott a fenntartó pártszervek állományvédő intézkedéseinek is. Nyilvánvalóan nincsen lehetőség arra, hogy az első kötethez hasonlóan minden évből felsoroljam a tanulmányok, közlemények akárcsak töredék részét is. Ám éppen a pártlevéltárak szakmai munkájának jobb megismertetése iránti szándék indokolja a legfontosabbak jelzését. 328