Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Gecsényi Lajos: A "Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára" című kiadvány tíz esztendeje, 1971–1980 / 327–330. o.

Mielőtt azonban erre rátérnék, érdemes egy pillantást vetni a számszerű adatokra. A tíz kötetben 61 szerző publikálta 102 írását. Többek között az iratkezelésről (7), az állománygyarapodásról (2), az iratrendezésről (9), a segédletkészítésről (4), az állományvédelméről (4), a visszaemlékezésgyűjtésről (3), a külföldi pártarchívumokról (11). Az iratkezelés, az ügyvitel mechanizmusának figyelemmel kísérése, a tervszerű együttműködés kérdése — noha itt az állami területtől részben eltérő szabályok határozzák meg a kapcsolatok rendszerét és minőségét — nemcsak a párt, de a KISZ és a Munkásőrség vonatkozásában is több éven át szerepelt a kiadvány lapjain. Ezek jelentőségét éppen az egy-egy megyére koncentrált helyi tapasztalatok hozzáférhetővé tétele adta meg. Élő Zoltán 1974-ben a Fejér megyei Hírlap szerkesztősége, Koltai Sándorné 1975-ben a KISZ Pest megyei szervei iratkezelését vizsgálta. Bemutatásra került a Borsod és Zala megyei pártszervek ügyviteli tevékenysége. Pálhegyi Ágnes 1972-ben az egyik legalapvetőbb probléma a pártalapszervezetek archívumai gyűjtőköri értékhatár szerinti besorolásának ugyancsak borsodi helyzetét összegezte. Igen sajnálatos, hogy ez a nagy jelentőségű kérdéskör azóta sem kapott helyet a kiadványban, holott a tapasztalatok az egész magyar levéltárügy számára kamatoztathatók volnának. A már levéltári megőrzésben levő iratanyag nyilvántartási rendszeréről, annak alkotó elemeiről (szervnyilvántartási lap, szervdosszié, beérkezési napló, fondtörzskönyv, fonddosszié, fondkarton) Szabó Gizella (1973), majd Szűcs László (1975) készített ismertetést. A levéltári anyag rendezése (elenyésző részben selejtezése) a „Tájékoztató..." fennállásának tíz esztendejében is központi kérdés volt. így nem véletlen, hogy itt kerültek publikálásra a Magyar Dolgozók Pártja helyi szervei iratainak rendezési irányelvei (1972), az egy-egy megyében kidolgozott rendezési tervek, illetve az 1960—1970. évi MSZMP iratok rendezésének alapelvei. Szorosan kapcsolódott az állománygyarapítási és rendezési tevékenységhez az egyes pártszervek szervezettörténete. Szabó Éva a Szociáldemokrata Párt központi szerveinek felépítéséről (1973), Strassenreiter Erzsébet az SZDP Vas megyei titkárságáról, (1976), Ozsvárt Lőrinc az MDP Nógrád megyei Bizottsága és alárendelt szerveiről (1976) készített igen értékes és hasznos tanulmányokat. A Központi Pártarchívumban levő bőrös szakszervezet szervezettörténetét Zalai Katalin tette közzé. (1975). A fondképző szervek történetének feltárásával nem csupán az irattermelés egyes állomásainak működését sikerült tisztázni, de számottevően gyarapodtak a szocialista kor párttörténetére vonatkozó ismereteink is. A szerv- és fondtörténetírás néhány módszertani elemére hívta fel a figyelmet. A helyi archívumok speciális segédletrendszere (amely a darabszintű, sőt analizáló feltárásra törekszik) fejlesztésének irányát már Szántó Ferenc említett cikke jelezte. 1974 márciusában a katalógussal kapcsolatos kérdések részletes kidolgozására egy munkacsoport alakult, melynek véleményét, állásfoglalását Filep János tette közzé az 1975. évi kötetben. A pártarchívumok tevékenységének elválaszthatatlan része a visszaemlékezés-gyűjtés, a munkásmozgalmi életrajzírás. Az ezzel kapcsolatos elvi és gyakorlati teendőkről Bakó Ágnes és Petrák Katalin (1977), a Vas megyei tapasztalatokról Csuk Ferencné (1980), valamint Kende János publikáltak írásokat. Ám éppen a munkásmozgalmi biográfiák 329