Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Farkas Gábor: A közigazgatási bizottság létrejötte és első ügyrendje / 313–325. o.

nak csökkentésére, s a miniszterelnöknek bizonyítania kellett, hogy képes a vidéki magyar közigazgatás újjászervezésére, s ezzel együtt az örökös ellenzékiségre hangolt birtokos elemet a dualista állam kereteibe szorítani. A Tisza Kálmán által a közigazgatási bizottság létrehozására és majdani funkcionálásra vonatkozó elképzelések nem bírtak realitással, és éppen ezért a vármegyei és a városi törvényhatóságok ellenállásába ütköztek. A belügyminiszteri leirat szerint a közigazgatási bizottság a decentralizációt valósítja meg, és működése során kiteljesíti az önkormányzati tevékenységet a közigazgatás szinte minden ágára. Ezt azzal indokolta a miniszter, hogy a közigazgatási bizottság 21 tagú lesz, melyben a törvényhatósági önkormányzati elem számbeli túlsúlyban szerepel, összesen 15 fő: (alispán, ül. polgármester, a főjegyző, a tiszti ügyész, árvaszéki elnök, a törvényhatósági főorvos és a törvényhatósági bizottsági közgyűlésen a tagok közül választott 10 fő) és az államigazgatási hivatalok vezető tisztviselőiből: az adófelügyelő, az államépítészeti hivatal főnöke, a tanfelügyelő, a királyi ügyész, a posta- távírda kerület főnöke. A közigazgatási bizottságban az elnöki teendőket a törvényhatóságba kinevezett főispán látta el. Ez a tény egymagában is jelezte a központi kormányzati akarat érvényesülését valamennyi municipiumban. A törvényjavaslat, melyet valamennyi törvényhatóság megkapott, méltán keltett megütközést és határozott tiltakozást a testületek és magánosok részéről. A közigazgatási bizottsági hatáskör az autonómia megszüntetésének gondolatát vetette fel a szabad királyi városokban és a vármegyékben egyaránt. Az új testület ugyanis az adóügyek nagyobb részét, a közlekedést, az építészetet, a tanügyet, a posta- és távirdafelügyeletet, a katonai igazgatás egy részét, a börtönfeíügyeleíet, a gyámsági és a fegyelmi ügyeket kapta hatáskörébe. Volt olyan vélemény is, mely szerint a törvényhatóság egésze a közigazgatási bizottságnak lesz alávetve; a testületek tevékenységét és a tisztikar munkáját a bizottság ellenőrzi. Ezt a javaslatnak abból a kitételéből vonták le, mely szerint az egyes közigazgatási ágak vezetői a közigazgatási bizottságnak havi jelentéseket fognak készíteni, melyeket a bizottság felülbírál és kötelezően hozhat határozatokat. A miniszteri leirat a törvényjavaslat szellemében fogant. Ugyanakkor már magyarázkodik is, mert sejti, hogy a törvényhatóságok ezt ellenezni fogják. Kiderült, hogy nem az állami szervek szerepe lesz kisebb, és a decentralizációnak nyomát sem találni a javaslatban, annál inkább az önkormányzati jogok fognak csorbulni, ami ennek a helyi kormányzati formának az elsorvasztását jelenthette. Amint az várható volt, a törvényhatósági testületek tiltakozása egyszerre kirobbant. A városi tanácsok, a törvényhatósági bizottsági közgyűlések olyan határozatokat hoztak, melyeket a képviselőházhoz is, és támogatás céljából egymáshoz is eljuttattak. Kérték a Ház elnökét, hasson oda, hogy a törvényhatósági tiltakozások elérjék céljukat és a törvényjavaslatot vonják vissza.

1 A feliratok mindegyike rendkívül alapos munka. Részletesen elemzik a kérdéses törvényjavaslatot, azt elvi és gyakorlati oldalról opponálják. A késmárki törvényhatósági bizottság kifejezte egyetértését a közigazgatási reform gondolatával és a kormányzat azon törekvéseivel, mely szerint az 1870. évi XLII. te. megvalósítása során tapasztalt hiányosságokat még a törvényhatósági igazgatás kiépítésének első esztendeiben korrigálják. A városi közgyűlésen ezt a gondolatot a következőképpen fogalmazták meg: „mi kívánjuk egy valódi, jogegyenlőségre fektetett és a modern 314