Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Dóka Klára: A vízrajzi szolgálat szervezete, 1886–1952 / 303–311. o.

A Tisza-szabályozás befejezése után, 1882-ben Ordódy Pál közmunka- és közlekedésügyi miniszter tervet nyújtott be a Tisza és mellékfolyói — az új állapotnak megfelelő vízrajzi megfigyeléseivel kapcsolatban. Javasolta, hogy a folyókról és a folyóvölgyekről készítsenek új térképeket, vegyék fel megfelelő helyeken a szabályozott mederről a keresztszelvényeket és hossz-szelvényeket. A térképezési munkák megindultak, azonban 1886-ig nem került sor a Tisza mellett a Dunához hasonló, rendszeres vízrajzi megfigyelésekre . Az egész országra kiterjedő vízrajzi szolgálatot, a meglevő vízjelző hálózat továbbfejlesztésével — Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter teremtette meg, amikor 1886. évi 1007. elnöki számú rendeletével utasítást adott a minisztériumon belül a Vízrajzi Osztály létrehozására.

6 Az osztály először a minisztérium tanácsadó testületének, a Műszaki Tanácsnak keretében működött, majd 1886. május 1-től a Vízépítészeti Szakosztály önálló osztályaként folytatta tevékenységét. Fő feladata a vízállási adatok rendszeres gyűjtése, közzététele, a folyókon vízmércék felállítása, a „0" pontok tengerszint feletti magasságának meghatározása volt. A megfigyelő állomásokról érkezett vízjelző táviratok adatait az illetékes folyammérnöki és kultúrmérnöki hivataloknak küldték el. Rendszeresen mérték a lehullott csapadékot is, amelynek megfigyelésére külön állomásokat létesítettek. Fontos tevékenység volt a vízjelző szolgálat, amely részben a hajósok igényeit elégítette ki, részben az árvizek megelőzését szolgálta. A Vízrajzi Osztály feladata volt a vízrajzi magasságmérések rögzítése, a fixpontok meghatározása. Medernyilvántartásokat vezettek, ami főként az egyes szabályozott folyószakaszokon, az újonnan ásott medrek esetében volt fontos. Vízrajzi kutatásokat folytattak, az elkészült tanulmányokat és kutatási eredményeket közzétették.

7 Az osztály első vezetője Pech József volt, aki addigi tevékenysége során a vízügy valamennyi területén dolgozott. 1873-tól a Bega mellett vezette a vízügyi munkákat, 1875ben a Temesvári Folyammérnöki Hivatal főnöke volt. Az 1870-es években mezőgazdasági vízhasznosítással foglalkozott, és vezetésével szervezték meg a péklapusztai öntözőtelepet. 1877-ben a nála fiatalabb Kvassay Jenőt küldték hozzá, gyakorlat és ismeretszerzés céljából. 1886-ban került a minisztériumba.

8 1889-től a vízügyek felsőszintű irányítását a Földművelésügyi Minisztérium vette át, és a Vízrajzi Osztály is e minisztérium keretében folytatta működését. Az osztály a minisztérium tanácsadója volt a hatáskörébe tartozó ügyekben, intézkedett a vízrajzi adatok beszerzéséről a társulatoknál, folyammérnöki, kultúrmérnöki hivataloknál, vezette a medernyilvántartásokat, jegyezte a vízállásjelentéseket, és azokról értesítést küldött az értékelt hivataloknak. Törzskönyvet rendszeresített a vízmércékről, a magassági pontokról, véleményt adott a Földművelésügyi Minisztérium megkereséseire, adatszolgáltatás formájában. Működéséről évi jelentést készített, és azt közzétette. A műszaki osztályok közül a Vízrajzi Osztálynak volt a legnagyobb önállósága. Saját maga rendelkezett személyzetével, napidíjasokat alkalmazhatott. Az osztály vezetője — korábbi beosztását megtartva — Pech József volt, aki a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Tiszai Műszaki Osztályának volt főmérnökét, Schmidthauer Antalt választotta helyettesének. Mellettük a következő személyzet dolgozott: - Hirschfeld Sámuel, Szilágyi Boldizsár, Sziberth Artúr - mérnökök - Vojtek Lajos, Tellyesniczky István — segédmérnökök.

9 304