Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Dóka Klára: A vízrajzi szolgálat szervezete, 1886–1952 / 303–311. o.

Dóka Klára A VÍZRAJZI SZOLGALAT SZERVEZETE (1886-1952) A magyarországi folyókon a vízrajzi megfigyelések a 19. század első évtizedeiben váltak rendszeressé. A vármegyei törvényhatóságok és a városok szolgálatában álló mérnökök főként az árvizek elleni védekezés érdekében kísérték figyelemmel a folyók vízjárását, és rögzítették alkalmanként az adatokat. A nagyobb városokban vízmércéket létesítettek, amelyek leolvasása és az adatok rögzítése szintén a városi mérnökök feladata volt. A rendszeres vízszabályozások megkezdése előtt a folyókról vízrajzi leírások készültek, amelyek a korabeli technikai színvonalon foglalták össze a vízállásra, esésre, vízhozamra, vízsebességre stb. vonatkozó fontosabb mérések eredményeit. Ezek az adatok a szabályozási tervek elkészítéséhez és a munkák végrehajtásához voltak szükségesek.

l 1851-ben a magyarországi műszaki szolgálatot Mitis Ferdinánd miniszteri biztos szervezte újjá, aki főként a közlekedési viszonyok javítása érdekében tevékenykedett. Rendkívül fontosnak tartotta a víziutakat, és ennek érdekében elrendelte a hajómalmok szabályozását, a folyamrendőrség megszervezését, a folyók kotrásának rendszeresítését.

2 A víziutakat ekkor folyamfelügyelők ellenőrizték, akik a kerületi építési hivatalok alkalmazottai voltak. 1851-ben Mitis úgy rendelkezett, hogy a folyamfelügyelők kísérjék figyelemmel a napi vízállásokat az erre kijelölt helyeken, és 10 naponként készítsenek róla jelentést az Építési Igazgatóságnak.

3 Az intézkedés célja az volt, hogy a hajósok a várható vízállásról tájékozódást kapjanak. Mitis a hajózható folyók szabályozás előtti vízrajzi állapotát is rögzíteni kívánta, ezért az 1840-es években befejezett felmérések alapján vízrajzi leírásokat készített azokról a folyókról, amelyekről a forradalom előtti időszakból ilyen nem állt rendelkezésre. Leírások készültek a Duna és Tisza egyes szakaszairól, a Vágról, Ipolyról, Balatonról.

4 Az 1860-as években a vízrajzi megfigyelések továbbra is a folyamfelügyelői állomásokon folytak, főként a Duna mellett, mivel a megindult Tisza-szabályozás az ország másik főfolyójánál egészen másfajta vízrajzi munkát tett szükségessé. 1867-ben, amikor a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium vette kezébe a vízügyek felsőszintű irányítását, sor került a vízrajzi szolgálat továbbfejlesztésére is. Az ország két főfolyóján kívül újabb leírások készültek a Begáról, Marosról, Rábáról. 1867-ben a minisztérium utasítást adott a pozsonyi, komáromi, esztergomi, adonyi, szekszárdi, mohácsi, aradi folyamfelügyelőknek és folyammérnököknek, hogy a vízállásokat a továbbiakban is figyeljék, és vizsgálják felül az 1860 óta keletkezett anyagot.

5 A rendszeres megfigyelések ebben a időszakban is főként a hajózás biztonságát szolgálták. 303