Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Bánkiné Molnár Erzsébet: Bírák és választásuk a Kiskunságban a redemptiótól a szabadságharcig / 295–302. o.

áttekintenie. Jelenléte egy-egy közigazgatási actiónál, adásvételnél, egyezségnél, panaszos ügy kivizsgálásánál egyben a hitelességet is szolgálta. Aláírása és pecsétje hitelesítő hatályú volt. Személyének kiválasztásánál rendkívül körültekintő és széles körű követelményrendszer alakult ki. 1823-ban a jászkun kerületi közgyűlésen meghallgatva előzetesen az egyes helységeket, írásban is rögzítették ezeket: 1. Mind külső személyes magaviseletére, mind erkölcseire nézve a többi polgárok közt kitetsző legyen. 2. Kötelességeinek teljesítésében fáradhatatlan és buzgó legyen. 3. A nagyobb helységekben a törvényes tudományt amennyire lehet értse, abban magát gyakorolja. 4. „...már maga rendes külső viseletével illendő nyájassággal elegyített maga reá tartásával., állandóságot mutató characterével, példa adásával az alatta levő polgárokat kellő engedelmességre mintegy provocallya." 5. Irányítási s egyben parancsolási és pedagógiai készséget is kívántak tőle: „szelid hatalommal, a mellett szeretettel, hozzá való bizalommal inkább és többször, mint keménységgel igyekezzen a népet zabolán tartani, a személyes és vagyonos bátorságra való felvigyázást a közrendelkezések teljesítésére megkívántató készséget állandó kötelességekké tenni."

26 A nem csekély követelménynek a szenátorok közül sem felelt meg mindenki, másrészt sokan húzódoztak is a sok feladattal járó — bár kiemelt megbecsüléssel illetett — hivatal elvállalásától. Ez is közrejátszott abban, hogy bár a megbízás egy évre szólt, igen jelentős azoknak a bíráknak a száma akiket több éven keresztül is megválasztottak. Ugyanakkor bizonyos mértékig kényszerítve is voltak egy-egy személyt többször is megválasztani, hiszen a bírák minden esetben a tanácsosok közül kerültek ki, a tanácsba pedig - mivel tagjainak megbízása életfogytig szólt — csak halálozás vagy betegség esetén került új személy, így huzamos ideig kellett a szinte változatlan testületből választani. A Kiskunság két legnagyobb városának bírói névsorát megvizsgálva az alábbi képet kapjuk: -^^^ száma Választás helye ^~~~~~~~~~^^^ 1 2 3 4 5 6 7 8 10 13 Félegyházán 1747_1848 9 15 4 3 4 1 1 1 Halason 1768-1848 7 7 4 2 1 1 2 1 Tehát az a csoport amelyet egyszer választottak főbíróvá, Félegyházán a 106 főbíró közül csupán 9, Halason a 79 közül csupán 7 fő, vagyis elenyésző kisebbség volt. Az 5 300