Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Bánkiné Molnár Erzsébet: Bírák és választásuk a Kiskunságban a redemptiótól a szabadságharcig / 295–302. o.

évnél gyakoribb hivatalviselés szintén ritkán fordult elő. Sokan a több évi bíráskodás után már a kandidációból is igyekeztek kihagyatni magukat, amint azt a majsai Felföldi Péter példáján is láttuk. A bírói tisztség szerteágazó kötelezettségei miatt általában újonan a tanácsba került szenátort nem jelöltek bíróságra. Előzetesen más funkciókban gyakorolták a vezetési és igazgatási teendőket. Szinte kivétel nélkül megelőzte hivatalviselésükben a másodbírói a főbíróit. Többen voltak borbírók, vagy székbírók, sőt volt aki minden más tisztséget betöltött már, mire főbírónak is megválasztották. A tapasztalatszerzést a vezetés egyik legfontosabb előfeltételének tartották. Megfigyelhető, hogy bár a kerületek tiltották a rokonok egyidejű hivatalviselését, ezt soha nem tudták betartani. így alakulhatott ki, hogy egy-egy családban többen is viseltek bírói hivatalt, részben az apák érdemei alapján gyakran választották bírónak a fiaikat, részben az oldalági rokonság jelenléte a tanácsban szintén hozzájárult a hivatal családban tartásához. Kiskunfélegyházán bírói hivatalt huzamos ideig viselő családok: Tarjányi Czakó Szabó Móczár Bánhidi Horváth István 2 János 1 Pál 2 Mihály 5 András 1 István 3 István 1 András 2 Mihály 2 ifj. András 2 Mihály 5 János 4 Jakab 2 István 2 Ferenc 3 József 10 György 2 Imre 7 Antal 5 Endre Fazekas Imre 2 Mihály 4 András 2 Pál 6 László 4 Kiskunhalason kevésbé érvényesült ez a tendencia, csupán 5 olyan családot találunk ahol a család két tagja is volt főbíró, olyat ahonnan legalább a család három tagja viselte volna e tisztséget egyet sem. Majsán és a többi helységben, bár megtalálható, még kevésbé érvényesült a fenti szokás. A főbírói hivatallal járó elfoglaltságok akadályozták a hivatal viselőjét saját gazdaságának ellátásában, emiatt gyakran még a jómódú redemptus gazdák sem szívesen vállalták a tisztség viselését. A fentiek ellensúlyozására kezdettől mentesek voltak a házadó fizetésétől s a minden helységben szokásos közmunkáktól. 1755-től a portió fizetéstől és forspontozástól is mentességet élveztek. Az immunitás mellett már az első főbíróknak is volt convencionális járandóságuk, ital, étel és tűzifa. Később ezek a járandóságok elmaradtak, a fizetések viszont állandósultak. 1772-ben a kerületi rendszabás szerint Kiskunfélegyházán és Kiskunhalason évi 60 forint, Kunszentmiklóson és Szabadszálláson évi 40 301