Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Bánkiné Molnár Erzsébet: Bírák és választásuk a Kiskunságban a redemptiótól a szabadságharcig / 295–302. o.

tetett, Atyafiságot és akár mely emberi tekintetett, az előttem perlekedő feleknek és bajos személyeknek tehecségem szerént igazságot szolgáltatok; az igazságot hamisságra és viszont a hamisságot igasságra nem forditom: Az Ur Istennek Dücsősségét és Szenteknek tiszteletét, amennyiben rajtam áll, öregbíteni, mint hív jobbágy, Felséges Urunknak magos szolgálatit előre mozdítani; a Kegelmes parancsolatoknak engedelmeskedni; a Tettes Ns Districtusoknak és annak feő és alsóbb Tiszteinek tökéletesen szavokat fogadni, és volta képpen teljes tehetségem szerint, bé tölteni fogom, és a szegénység szolgálataiban, és teherviselésekben egyenlőséget tartok, a község jövedelmét, igaz móddal, és jussal ki telhető képpen nevelem, és magamnak semmi szin alatt nem tulajdonítom, sőt azokrul tökéletes szamot adok a szükséges és jóra czélzo titkokat meg tartom, és a Communitasnak s Nemes Districtusoknak kárával senkinek ki nem jelentem, hanem minden jókban elöl járó tiszteimmel, és az Tanácsval eget értek, a veszekedőket és káromkodókat, és más rossz tévőket is, kik tudtomra esnek és Bíróságomat felül haladják, Magistratualis Tiszt Uraknak fel adom edg szóval: mindeneket melyek a communitasnak és a népnek javára czéloznak, azokat el követni, az károkat pedig el távoztatni, minden telhető erőm szerént igyekszem. Isten engem ügy segilyen, Boldog asszony és minden Szentek."

21 Elsősorban tehát az igazságszolgáltatás tisztaságát kellett megfogadnia, utána az Isten és a király tisztjeinek való engedelmességre tett esküt. Ezek után került sor a lakosság szolgálatára és a közösség jövedelmének gyarapítására, a becsületességre és a titoktartásra. A szegények szolgálata bizonyára sokszor kárt szenvedett, mert a kerületek rendszeresen intették körleveleikben a bírákat hogy ,,illendő móddal és csendességgel hallgassák meg a szegény instánsokat,"

22 valamint, hogy „az igazságot Gazdagnak S Szegénynek egy aránt adminisztrállyák személy válogatás nélkül."

23 A jó példa adása és a belső béke fenntartása ugyancsak kiemelt feladata volt. ,,A népet különös csendességben Isteni félelemben tartani iparkodjanak, s minden okot távoztassanak, melly által valami igazságtalanságról az nép panaszolkodhatna."

24 — szólt Almási főkapitány utasítása. Az ordinarius bíró elnökölt a tanács ülésein, és a tanács törvényszékén. Utalványozási joga volt, minden kiadást csak beleegyezésével teljesíthettek, a kisebb összegű kiadásokra önállóan a nagyobbakra a tanáccsal együtt adhatott hozzájárulást. A redemptiót követő évtizedekben a beneficiális cassát is ő kezelte, csak 1772-ben rögzítették a tanácsjegyzőkönyvében, hogy „...a következő minden főbirák a perceptori hivataltól absolváltattnak s egyedül a város igazgatására, majorkodásra, számadások folyásira vigyázzanak."

25 Tehát többé nem számadók hanem számvevők. A kisebb panaszokat a főbíró személyesen ítélte. Ezeket a bevégzett rövid úton tett bírói íteleteket külön naplóban vezették. Mivel a községek törvényes első bíróságok voltak, a nagyobb perekhez a tanúkihallgatásokat valamint a 6 forintnál kisebb büntetést érdemlő lopásokat a főbíró a tanáccsal együtt ítélte, de legalább két szenátor és a nótárius jelenlétében ítélhette. Testi fenyítés kiszabásához szintén legalább három személynek kellett jelen lenni. A főbírónak kötelessége volt a tisztségviselők választását segíteni, azokat feladataikra figyelmeztetni, tanítani. A beiktatás után elsőként a helység vagyoni állapotát kellett 299