Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Bánkiné Molnár Erzsébet: Bírák és választásuk a Kiskunságban a redemptiótól a szabadságharcig / 295–302. o.

secundum praxim eő kegyelme is újra candidáltatott."

4 Előfordult kivételes esetekben, hogy két jelölt egyenlő szavazatot kapott, ilyenkor vagy a magistratusból, azaz a kerületi elöljáróságból kiküldött szavazata döntött, vagy még egy személyt megkérdeztek. Ez utóbbi történt 1791-ben Kiskunmajsán, ahol mivel két jelölt egyenlő szavazatot kapott, s a tanácsnak is egy híja volt, „Tótt Demeter Köz Ember választatott azon vótumoknak egy vagy más részre való fölül haladására."

5 1787-től amikor a Jászkun Kerület Pest vármegye felügyelete alá került, a tanács kandidálási jogköre is megszűnt, s csak az 1790. október 18-20. generális congregatio határozata állította vissza a korábbi szokásokat. A közbeeső időszakban a bíróságra való candidátio nem a helyi tanács előtt, hanem a kerületi kapitány által tartott particuláris gyűlésben történt. 1790 után a bíróválasztást megelőzően a kerületi magisztrátusnak meg kellett küldeni jóváhagyásra a tanács jelöltjeinek nevét. Ezzel a candidátio és a bíróválasztás időben is elválasztódott, a két esemény között legalább 1-2 hét telt el. Arról, hogy a kerület nem hagyta jóvá valamelyik helység jelölését, nincs tudomásunk. Az viszont előfordult, hogy a helység a kerülettől kért jelöltet. 1795-ben Kiskunhalas a kerület többszöri sürgetésére sem kandidált senkit, nehogy akimaradással valamelyik tanácsost megsértse, viszont felküldte valamennyi tanácsnok nevét, hogy a magistrátus önállóan kandidáljon a bíróságra személyeket.

6 Halason hasonló eset több évben is előfordult. Esetenként a hivatalban levő főbírák elkerülendő a tanács megsértését a districtusokat kérték meg, hogy húzza ki nevüket a jelöltek közül. A majsai főbíró Felföldi Gergely a névsort vivő nótáriussal üzente, hogy mivel már öt éve viseli a terhes hivatalt, hagyják ki a jelölésből. Kérését teljesítették.

7 Kandidáció nélkül bíróválasztás csak rendkívüli esetben történt, ha a hivatalban levő ordinarius bíró megbetegedett vagy meghalt. 1765-ben a halasi főbíró, Szabó Gergely „sullyos és terhes nyavajái miatt fel vett hivatalát nem continuálhatván; helyében a pluralitate votórum következett volna idősbik Búza Mihály, de mivel magát erőtlenségével mentette a votorumoknak következések szerént N. Molnár János uram, azon főbírói tisztnek folytatására fel választván elő állíttatott."

8 Ugyancsak kivételes esetként fordult elő, hogy a szavazó lakosság ne a tanács jelöltjeiből válasszon. Ilyen eset volt Szabadszálláson 1750-ben, amikor „a Nemes Magistrátus a régi be vett szokás szerint, maga közül érdemes személyeket a Bíróságra candidált vala; mindazáltal, a Községnek különös meg édgyezéséből, a Község közül Kutsos János uram fő Bíróságra választatott."

9 A kandidációt követő tényleges választások egy kiküldött magistratuális tiszt jelenlétében történtek. A restauráló széken először a leköszönő főbíró a tanács elnézését és bocsánatát kérte a hivatalában vagy magaviseletében történt esetleges fogyatkozások miatt, s egyben kérte, hogy helyébe más alkalmas személyt válasszanak.

10 Ezt követően az egész tanács a lakosokkal együtt a templomba vonult misét hallgatni, majd ,,az egész népesség begyűjtetett" a tanács házába és udvarába ahol a szavazás lezajlott.

11 „Az egész Tanáts a Tanátsházból ki menvén, leg először is az fel gyülekezett köz népnek a candidátusoknak neveik fel olvastattak, s tudtokra adattak, és votizálásra egyenként az Tanátsházba be botsájtattak az helybéli Tanátsbeliek utoljára adván magok votumokat."

12 A megválasztott új főbíró és a tanácsnokok ismét a templomba vonultak ünnepélyes eskütételre, melynek megtörténtét a népnek harangzúgás adta tudomásul.

13 :

i

)(i