Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Bánkiné Molnár Erzsébet: Bírák és választásuk a Kiskunságban a redemptiótól a szabadságharcig / 295–302. o.

A választás minden esetben a „pluralitate votorum történt, a szavazók köre azonban az idők során többször változott. A redemptiót követő években, mint már említettük az egész lakosság jelen volt az ünnepélyes eseményen. Később, - ez következik a jászkun jogviszonyokból — csupán a redemptusok választottak közfelkiáltással, a városokban pedig személyenkénti szavazással, melyet a jegyzőkönyvekbe is bejegyeztek. A szavazók számát évenként összeadva, kitűnik, hogy az még a legtöbb szavazót felmutató években is csupán töredéke a lakosságnak, de még a redemptusoknak is. Grafikonon ábrázolva látható, hogy az évenkénti szavazók száma rendkívül ingadozó. Visszátérő problémát jelentett, hogy a szavazati joggal rendelkező redemptusok nem jelentek meg a szavazáson, s ezen a kerületek által többször is határozatba hozott pénzbüntetés sem változtatott. A szavazást azonban biztosítani kellett, ezért 1781-ben kerületi határozat szerint az egyes helységekben létrehozták a külső tanácsokat, vagyis kijelölték azokat a személyeket, akiknek - egyéb feladataik mellett — a bíró választáson kötelezően meg kellett jelenni. Kiskunfélegyháza négy tizedéből összesen 39 főt jelöltek convocatusnak,

14 Kiskunhalason szintén négy tizedből 46-ot.

ls Az intézkedés nem változtatta meg a demokratikus jogaikkal élni nem kívánó kiskunok közéleti aktivitását. A kerületi felszólítások és a büntetéssel való serkentés továbbra is rendszeres volt. 1800-tól a jászkunok közgyűlése határozata szerint a földes gazda, ha személyesen nem tudott megjelenni a voksoláson, maga helyett fiát, vagy más tekintélyes férfi családtagját is elküldhette.

16 Azok a redemptusok akik nem jelentek meg, és képviselőt sem küldtek maguk helyett, 12 krajcár büntetést fizettek.

17 A halasi tanács úgy határozott, hogy mivel kevesen szoktak megjelenni a bíróválasztáson „...egy héttel a Biró választás előtt minden tizedből negyven redemptus gazdák szólittassanak elöl, akik egy arany büntetés alatt megjelenni köteleztetnek."

18 A népesség szaporodásával tarthatatlanná vált az a helyzet, hogy a választás jogát csak a redemptusok gyakorolják, ezért az 1823-ban kelt kerületi közgyűlési határozat értelmében 1824-ben új „voksoló testeket" hoztak létre.

19 Félegyházán 79 redemptus, 14 mester és 7 irredemptus szavazót választottak. A „voksoló test" megbízása egy évre szólt. A felváltás módját azonban nem ismerjük. 1824-től tehát a bfróválasztáson szavazati joggal kötelesek voltak megjelenni a külső tanácsbeliek és a „voksoló test", s továbbra is megjelenhetett - sőt serkentették is a megjelenésre — valamennyi redemptus lakos. A bírákkal szembeni elvárások és kötelességeik A főbíró vagy ordinarius bíró a helységek közigazgatásának első embere volt. Ünnepélyes beiktatása eskütétellel kezdődött. A bírói eskü szövegét 1782-ben a három kerületre érvényes egységes formulába foglalták. A főbíró mellett ugyanezt az esküt tette le a másodbíró és a tanácsnok is. „Én n.n. Esküszöm az edg élő Istenre Ki az Atya, a Fiú, és a Sz: Lélek Bold. Asszonyra és minden szentekre, hogy én a mostani fel vett, Feo, /Második Birói /:Tanácsbeli/ Hivatalomban, félre tévén minden kérelmet, adomány, haragot, gyűlölséget, Félelmet, szere 297