Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Bánkiné Molnár Erzsébet: Bírák és választásuk a Kiskunságban a redemptiótól a szabadságharcig / 295–302. o.

Bánkiné Molnár Erzsébet BÍRÁK ÉS VÁLASZTÁSUK A KISKUNSÁGBAN A REDEMPTIÓTÓL A SZABADSÁGHARCIG 1745-ben a redemptióval a Jászkunság ismét visszanyerte régi kiváltságait. A Mária Terézia királynő által adományozott új privilégium 10. §-a kimondta „...a helységek bíráit, bíróságait, adószedőit és más tisztségviselőit... bármelyik szállás egymaga választhatja..." Bíróválasztás A választás időpontja 1748-ig szt. György napja volt. 1747. december 18-án a jászkunkerületi generális congregátio határozatot hozott, mi szerint „a Birák új esztendő napkor változzanak; az alkalmasak megmaradhatnak, az kik pedig nem teccenek változzanak... A ki pedig ezt megváltoztatja 12 forintokra büntettetik"

1 1754. november 1 -én áttértek a bírák katonai évre történő választására, s ez a rendszer megmaradt 1848-ig. A restaurátió minden esetben ünnepélyes keretek között történt. A számadások visszatérő tétele volt az az italmennyiség, amit a bírótételkor a helység megivott. A redemptiót követő első években a választáson az egész lakosság megjelent. „Az egész nemes helység egyben lévén gondolkottak a bírónak megtételéről."

2 Kivételes esetben a Jászkun Kerület főkapitánya is nevezhetett ki bírót. Ilyen esetről azonban csak egyről van tudomásunk. 1746. augusztus 23-án az Almási János által Félegyházára küldött deputáció leváltotta a bíróságból Pál Mihályt, s helyette kinevezte Ficsúr Pált. A tanács jegyzőkönyve a következőképpen rögzíti az eseményt: „Minthogy Pál Mihály névő helységh bírája a N. Districtusoknak végzését nem observálván annak nem is engedelmeskedvén, sőtt a maga népe között sok egyenetlenséget és lármázást szerzett a biróságbul letetetett, és a Districtusokbúl proscribáltatott." Helyette a főkapitány által „authoritate... választott Ficsúr Pál úr Kitis jövő Szt. György napigh a Tanács és Lakosok Birónak recognoscállyák."

3 A választást rendszerint candidatio előzte meg. Általában három személyt jelöltek, esetenként négyet. A candidatióban a tanács tagjai vettek részt, titkos szavazással, s a jelöltek is közülük kerültek ki. Szabály volt, hogy a hivatalban levő főbíró minden esetben bekerült a következő évi jelöltek közé. Ettől csak akkor tértek el, ha a főbíró külön kérte, betegségére hivatkozva a jelölésből történő kihagyását. 1767-ben Kiskunhalason a jelölésnél a szavazatok közül „...a hivatalban levő főbíróra egy sem esett azért pro honore, et 295