Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - KRÓNIKA - Szabó Ferenc: Schneider Miklós (1933–1981) / 269–271. o.

1967 végén a magyar levéltárügyben jelentős átszervezésre került sor: a területi levéltárak az addigi közvetlen minisztériumi fenntartásból az illetékes tanácsok gondoskodásába kerültek. A Nógrád megyére vonatkozó levéltári anyagot addig a Pest megyei Levéltár őrizte (Pest és Nógrád megyék Állami Levéltára néven), a tanácsi szervezetbe illeszkedés azonban ebben a keretben nem volt megoldható. Nógrád megye lépéseket tett saját levéltárának megszervezése érdekében. Korábbi kapcsolatai révén Schneider Miklóst hívta meg Nógrád a felállítandó intézmény élére, 1968. január 1-i hatállyal. Miklós nagy energiával, nagy tapasztalata és fizikai ereje teljes bevetésével, az új levéltár teremtésének szép izgalmával szervezte meg és bonyolította le a nógrádi iratanyag Salgótarjánba szállítását és elhelyezését, a sürgős begyűjtési munkákat. Az új intézmény munkatársait ő nevelte föl, tanította meg mindenre. Nem utasításokkal, hanem saját munkája példájával. Rövid pár év alatt a belső munkákban magas színvonalat ért el a nógrádi levéltár. Miklós örömét az sem rontotta el, hogy a Nógrád megyei Levéltár elhelyzési viszonyai a hazai levéltárak átlagánál is szerényebbek voltak. Schneider Miklós munkásságának kiteljesedése a Nógrád megye szolgálatában töltött tizenhárom és fél termékeny esztendőben valósult meg igazán. Az önképzés erejéből mitsem engedve (1972-ben az ELTE Bölcsészkarán doktorált, nyelveket tanult, a levéltárban alkalmazható technikai vívmányokkal foglalkozott) birkózott meg az egyre gyarapodó feladatokkal. Azok közé tartozott, akik felismerték, hogyan kell megtalálniuk a helyüket a tanácsi levéltáraknak a vidéki közgyűjtemények között. A szakmai bezárkózás helyett a levéltárak nyitottságát látta az előrelépés útjának. Arra törekedett, hogy a nógrádi levéltár a megyei kutató munka egyik irányítója és végzője legyen, s a levéltári feltáró tevékenységre épüljön rá a történeti ismeretterjesztés, az oktatás, a honismereti szakkörök működése. Ezt a célkitűzést — munkatársaival együtt, a megye múzeumaival vállvetve, a különböző bizottságokban és rendezvényeken, a TIT és a Hazafias Népfront keretében — fáradhatatlanul, terjes önzetlenséggel és a megye határain túl is elismert sikerrel szolgálta. Ezzel szerezte meg a levéltárnak a legszélesebb társadalmi elismerést, a megye, párt- és tanácsi vezetésének támogatását. Az 1968-ban induló Nógrád megyei Levéltár Schneider Miklós felkészültsége és szervező ereje revén emelkedett fel a tudományos műhely rangjára. Ezt segítette elő 1969-ben kiadott „Nógrád megye levéltára" című tömör ismertetője, az 1972-ben megjelent Salgótarján története c. kötetben való szerzői részvétele, az 1969—1974 között publikált, négykötetes megyetörténet levéltári támogatása érdekében vállalt munkája, a Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából című kötetbe írt dolgozata. 1971-ben sikerült megvalósítania a Nógrád megyei Levéltár önálló forráskiadvány-sorozatát. A jól megtervezett sorozat a tudományos kutatás és a honismeret céljait egyaránt kitűnően szolgálja. Az évente megjelenő számok (eddig tíz) szerkesztése mellett jórészt ő volt a szerző is, több esetben Leblancné Kelemen Máriával, legközvetlenebb munkatársával együtt. Ő tette közzé többek között az 1715. évi és az 1828. évi országos összeírások Nógrád megyei anyagát, a Mária Terézia-féle urbáriumok adatait, a II. József idején készült országleírásnak a megyét érintő részét (ez utóbbit Eperjessy Kálmánnal). Gyakran szereplő, széles érdeklődésű munkatársa volt a Levéltári Szemlének. Publikált a Levéltári Közlemények hasábjain is. írásait többek között a pozsonyi Slováci v zahraniői c. évkönyv, a salgó270