Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - KRÓNIKA - Szabó Ferenc: Schneider Miklós (1933–1981) / 269–271. o.

Schneider Miklós 1933-1981 Hihetetlennek tűnő, megdöbbentő hír, megrázó tudósítás futott végig a levéltárakon 1981 nyár elején. A mindig derűs, optimizmust sugárzó Schneider Miklós, a magyar levéltárosok kis gárdájának egyik legképzettebb, emberségben és munkában egyaránt kiváló tagja élete virágjában, váratlanul kidőlt a sorból. Hirtelen támadt, súlyos betegségével szemben tehetetlennek bizonyult az orvosok tudománya. Schneider Miklós a felszabadulás utáni második levéltáros nemzedék legtehetségesebb, fáradságot nem ismerő tenniakarással és munkabírással rendelkező élcsoportjába tartozott. Életútja a folyamatos önképzés, a mind magasabb szintű feladatvállalás, a szűkebb és tágabb közösségért végzett, odaadó munka jegyében, a kitűzött cél és a megvalósulás harmonikus egységében telt, s szakadt meg hirtelen. Példamutatóan szerény, természetesen közvetlen, a családi életben és a munkában minden örömét megtaláló egyéniség volt. Szerette a nógrádi és a tátrai hegyek és erdők szépséges nyugalmát, a testet-lelket megújító túrákat. Bölcs higgadtsággal, de sokirányú érdeklődéssel szemlélte az életet, a szó legjobb értelmében „nyitott" ember volt, akitől a technikai világ sem volt idegen. Szívesen olvasta a tudományos fantasztikus irodalom java termékeit is, mert sokra tartotta az alkotó képzeletet. Székesfehérvárott született, 1933. április 22-én. Édesanyja gyógyszerész, édesapja — szintén Miklós —, pedig előbb középiskolai tanár, 1928-tól Fejér megye főlevéltárnoka volt. (1936-ig Fejér megyét, azután — 1945-ben bekövetkezett haláláig — Vas megyét szolgálta az idősebb Schneider Miklós főlevéltárosként, s az elismert, tekintélyes szakmabeliek közé tartozott.) A most távozó Miklós így a családi körben megismerte a levéltáros hivatás sajátos értékeit, maradandó örömeit, a történeti forrásokkal végzett munka szépségét. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen kezdte, Székesfehérvárott folytatta és 1953-ban fejezte be, a budapesti neves intézetben, a Fazekas Gimnáziumban. Érettségi után a fővárosban működő Pedagógiai Főiskolán tanult tovább, ott szerzett orosz szakos tanári oklevelet. A Nógrád megyei Jobbágyi községben lett tanár, s közben tovább tanult. 1957-ben a szegedi főiskolán történelem szakot végzett. Régi vágya teljesült 1958-ban, amikor a Szentesi Állami Levéltár munkatársa lett. Szentesi levéltárosként a szegedi bölcsészkaron történelem-orosz szakot végzett, s elvégezte az Országos Levéltárban szervezett levéltárosképző tanfolyamot is. Közel tíz esztendőt átfogó szentesi levéltári szolgálata érlelte őt a legjobb levéltárosok egyikévé. Az akkori létszámviszonyok miatt a tudományos dolgozók számára is természetes volt, hogy a magasabb szintű feladatokkal együtt az anyagmozgatási, a fizikai munkából is részt vállaltak, s minden nap résztvettek az adminisztrációban, az ügyfélszolgálatban. Schneider Miklós szívesen, a levéltár érdekében végezte a legkülönfélébb munkákat, s eközben olyan mélységig megismerte az iratanyagot is, a hozzá kapcsolódó teendőket is, hogy a hatalmas irattömeg nyitott könyvvé vált előtte. Amikor ismeretei kiszélesedtek, szívesen újított, kísérletezett, különösen az alapfeladatnak érzett segédletkészítésben. Szentesen írta első szakcikkeit, igazgatójával, Páhi Ferenccel közös két első könyvét. (Pusztaszertől Pusztaszerig c. dokumentumgyűjtemény Csongrád megye történetéről; A Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár története.) 269