Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Tilcsik György: Wagendrüsszel mezőváros örökváltsági szerződése / 195–215. o.

érdekelt aláírta. A mezőváros a 110 000 pengő forintot — bár az örökváltságért járó 10 000 pengő forintot a szerződés előírásaival ellentétben — minden bizonnyal, ígéretéhez híven már a szerződések aláírása után kifizette.

58 A családülés fenntartotta a befolyó pénz felosztásáról és annak módjáról 1843. június 20-án hozott határozatát. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy nem ismerik el a Thököly-felkelésben részt vett Máriássy István hűtlenségét, és ezáltal a Királyi Fiscusnak a wagendrüsszeli javak után járó 1

l

í

2-ed résznyi tulajdonjogát. Megbízták Máriássy Ádámot, hogy e tárgyban törvényes felszólalást tegyen a Szepesi Káptalan előtt.

59 Mindkét szerződést a Szepesi Káptalan 1844. március 16-án több példányban átírta és az átiratokat pecsétjével hitelesítette.

60 A Máriássyak a család négy tagjának tulajdonát jelentő malom adásvételét bonyolító, 1842. január 15-én megkötött szerződést az örökváltsági szerződéssel közös átírásban hitelesítették.

61 Bizonyosra vehető — bár erre csak az alábbi közvetett adatot találtuk —, hogy az első, tehát elutasított szerződésben szereplő örökváltsági díjat a mezőváros által javasolt két tétel (10 000 pengő forint és 100 000 pengő forint) összegezésével nyerték. Ugyanis a végleges örökváltsági szerződésben levő 10 000 pengő forintot úgy számították ki, hogy az 1787-ben jóváhagyott örökös cenzuális szerződés által megszabott, évente fizetendő pénzösszeget 6%-os' kamatláb mellett tőkésítették, azaz kiszámították azt az összeget, melynek évi 6%-os kamata az örökös cenzuális szerződésben megállapított pénz lenne.

62 Az örökváltság összegének ily módon történő megállapítása — esetenként más kamatláb mellett — a korai örökváltsági szerződések esetén általánosan alkalmazott eljárás volt.

63 Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy az úri haszonvételek és az ingatlanok örökeladási árát az örökváltság összegéhez hasonlóan számították ki. így a haszonvételek eladási ára valószínűleg — a 2100 pengő forint évente fizetett összeg és 6%-os kamat mellett — 35 000 pengő forint volt, míg a szerződésben szereplő 100 000 pengő forint fennmaradó részét a különböző ingó és ingatlan javak vételára tette ki.

64 Az úri tartozások és adózások örökös megváltását tartalmazó szerződés eredeti példányát a családülés Szepes megyéhez küldte, amelynek 1844. április 20-án, Lőcsén tartott közgyűléséből 390/1844. sz. alatt a Helytartótanácshoz terjesztették, ahonnan véleményezve a Magyar Kancelláriához került. Wagendrüsszel mezőváros örökváltsági szerződése az uralkodói jóváhagyást 1845. november 20-án azzal a megjegyzéssel kapta meg, hogy az „úri hatóság" az 1840:7. te. 9. §. alapján továbbra is a volt földesurat, a Máriássy családot illeti. Az uralkodó határozatát a Helytartótanács 1846. január 13-án, 506. sz. alatt kelt intézkedése tudatta Szepes megyével, amelynek levéltárában helyezték el a szerződés visszaküldött eredeti példányát.

65 Az 1846. március 3-án tartott Szepes megyei törvényszék levélben értesítette a Máriássy családot az örökváltsági szerződés jóváhagyásáról és a hozzáfűzött rendelkezésről. Az 1846. május 17-én tartott családülésen olvasták fel a megyei törvényszék ezen levelét, amelynek tartalmát tudomásul vették.

66 Az örökváltsági és az örökeladási szerződés Mielőtt a két szerződés teljes szövegét közreadnánk, felhívjuk a figyelmet a korabeli jobbágy-földesúri viszony egyik, nem kevéssé fontos elemére; nevezetesen arra, hogy a 203