Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Tilcsik György: Wagendrüsszel mezőváros örökváltsági szerződése / 195–215. o.

földesúr, a Máriássy család, miért tartotta fontosnak és szükségesnek a szerződések létrehozását. Erre vonatkozóan mind az örökváltsági, mind az örökeladási szerződés több utalást tartalmaz. Az úrbéres tartozások és adózások örökös megváltását tárgyaló szerződés ezt három tényezővel indokolja. Hivatkozik egyrészt arra, hogy a család és a mezőváros közötti gyakori pereskedés a wagendrüsszeli jövedelmek túlnyomó részét felemésztette. Emellett azzal érvel, hogy a család az örökváltságból és az örökeladásból befolyó pénzt más birtokaiba fektetve, azok állapotát kívánja lényegesen jobbítani, ezáltal közös jövedelmeit jelentősen megnövelni. Ez utóbbi érv azért különös, mert — mint fentebb láthattuk — már jóval a végleges szerződések megszövegezése előtt, az azokból származó pénz felosztásáról határoztak, és ezt az aláírás után meg is valósították. Az örökváltságból befolyó összeg a földesurat illető kisebb haszonvételek és a városban álló néhány ingatlan örökeladásából származó pénzzel együtt már komoly, a közös birtokok állapotának javítására kétségtelenül jól és eredményesen felhasználható tőkét képviselt, amely azonban szétosztva az egyes családtagok saját birtokainak meliorizálására már alkalmatlanná vált. Különösen érdekes és tanulságos a család harmadik argumentumának tartalma és megfogalmazása: „...bizonyságát akarván adni annak is, mennyire szívünkön hordozzuk jobbágyaink gyarapodását, 's Vagendrüszel Községe jobb karba emeltetését, nem különben azon üdvös törvényt, mellynek oltalma alatt e jelen szerződés köttetik, tettel és valódilag tehetségünk szerint életbe, foganatba hozni óhajtván..."f A család tehát maga is jól érzékelte az örökváltság biztosításának „korszükségként" való jelentkezését és pontosan ismerte annak megvalósulása esetén a volt úrbéres jobbágyok gazdasági-társadalmi helyzetében bekövetkező alapvető változás lényegét. A kisebb királyi haszonvételek és a család tulajdonát jelentő néhány városi ingatlan örökeladási szerződéséből megtudjuk, hogy a családot ezek bérletéből évente illető 2100 pengő forintot „.. .az épületek költséges igazítása, építése, és jó karban tartása - nagyobb részben felemészti, 's igy csekélységre olvasztja...", sőt „...Wagendrüszel Városában létező lisztelő, és fűrész malmainkat roskadó állapotjok miatt mostanában újonnan építeni kéntelenittetnénk, a' mi több ezer forintokba kerülve több évi mindennemű úri haszonvételeinktől járó jövedelmünk nevezetes részét elnyelné.. .",

68 E szerződés is utal az örökeladásból származó, a családot érintő előnyökre és megemlíti, hogy a Máriássyak „.. .ezen eladási sommával sokkal jobb, sokkal hasznosabb, és gazdálkodásra czélszerűbb birtokot ..." szerezhetnek.

69 Annak ellenére, hogy mindkét szerződésben több szövegszerű utalás található az azok után befolyó pénz közös felhasználására (birtokvásárlás, a meglevő birtokok állapotának javítása), erre azonban mégsem került sor. Az örökváltság összegének — a szerződésbe foglaltak ellenére — a felsőbb jóváhagyás megérkezése előtt történő átvétele és a 110 000 gengő foriat szétosztása a Máriássy család egyes tagjainak „pénzéhségére", szorult anyagi helyzetére enged következtetni. Ez szerves része annak a folyamatnak, amely a Máriássy család életében a feudalizmus hanyatlásának és bomlásának idején jól megfigyelhető. Erre az időszakra esett a család két fő ága közötti arányosítási per és ennek nyomán a közös családi vagyon széthullásának megindulása. A per befejeződésekor, 1864-ben pedig bekövetkezett a legtovább közösen kezelt birtokokkal együtt a közös családi vagyon egészének felosztása.™ 204