Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Tilcsik György: Wagendrüsszel mezőváros örökváltsági szerződése / 195–215. o.

110 000 pengő forintból levonják a család Márk és László ágát illető malomért járó 5 000 pengő forintot, majd a fennmaradó pénz Vn-ed része a királyi fiscusé lesz. A további 96 250 pengő forint elosztása az alábbiak szerint történt: először minden családtag „...censualis illetőségének capitalisa vétetvén — pengő pénzben - számolásba s az külön külön minden kinek eddigi birtoka szerint kiadatván, a maradék sommából az eddig divatozott Wágendrüsszeli jövedelmek osztályos aránya szerint kinek kinek illetősége..."

52 alapján jut majd. A befolyó pénz felosztásáról hozott intézkedés szükségessé tette az eredetileg tervezett és 1842. január 13-án elfogadott azon határozat megváltoztatását, amely az özvegyek számára nem tette lehetővé arányos részük kölcsönvételét, hanem csupán annak kamatait biztosította számukra. Ezt akkor úgy módosították, hogy a kölcsönvételt tilalmazó rendelkezés csak a gyermektelen özvegyekre vonatkozik.

53 Szepes megye 1843. november 20-án Lőcsén tartott közgyűléséből kelt levelével értesítette a Máriássy családot, hogy Wagendrüsszel felterjesztett örökváltsági szerződését a Magyar Kancellária 1843. szeptember 7-én kiadott végzése alapján, a Helytartótanács 1843. október 2-án, 35305. sz. alatt kelt határozatával - hivatkozva arra, hogy „...olly tárgyakat is foglalna magában, mellyek az 1836:8-ik Törvény cikkely 2. §. ugy az 1840:7-ik Törvény cikkely 9-ik §-nak rendelete szerint az örökös szerződéseknek anyagául nem szolgálhatnak..." nem hagyta jóvá.

54 Az elutasítás oka tehát az volt, hogy az 1836:8. te. 2. és 5. §. a földesurat illető kisebb királyi haszonvételekre vonatkozóan-csak ideiglenes kötések (szerződések) létrehozását engedélyezte, és e törvénycikkelyt kiegészítő 1840:7. te. 9. §. pedig csak a földesúri (úrbéres) tartozások, szolgáltatások és adózások örökös megváltását tette lehetővé.

55 A Máriassyak és Wagendrüsszel mezőváros között 1842. december 23-án megkötött szerződés pedig a földesurat illető kisebb haszonvételek örökös megváltását és több ingatlan örökeladását is magában foglalta. A szerződés az uralkodói hozzájárulást tehát nemcsak formai, hanem tartalmi okok miatt sem kapta meg. Bár Szepes megye levele amelyben a családdal az elutasítás tényét és okát közölte, minden bizonnyal már 1843 novemberének végén a Máriássy család helybeli igazgatójának kezébe került, mégis az ezzel kapcsolatos teendőket tárgyaló családülést - általunk ismeretlen okból — csak 1844. február 19-ére hívták össze. Ekkor Máriássy Ádám közölte a megjelentekkel a Magyar Kancellária, ül. a Helytartótanács elutasító intézkedésének tartalmát. Ugyanakkor a szerződésbe foglalt tárgyak egymástól való elválasztását, vagyis azt javasolta, hogy „...az úrbéri adózások és úri tartozások örök váltsága, és a nevezett város örök felszabadítása...", valamint „...az úri haszonvételek örök eladása felöl külön szerződésekkötessenek."

56 Wagendrüsszel mezőváros,— amelynek közönségét Szepes megye a családdal és a szomolnoki uradalommal együtt értesített a szerződés jóváhagyásának elmaradásáról — 1844. január 11-én levéllel fordult a Máriássyakhoz. Ebben a szerződésbe foglalt tárgyak oly módon történő szétválasztását javasolta, hogy az örökváltságért járó összeg 10 000 pengő forint, a kisebb haszonvételek és az ingatlanok örökeladásáért járó pedig 100 000 pengő forint legyen. A mezőváros a levélben azt is közölte, hogy a 110 000 pengő forintot kész a szerződések aláírásakor teljes egészében lefizetni.

57 A családülés az indítványt elfogadta és a csakhamar megfogalmazott örökváltsági, valamint az úri haszonvételek és néhány ingatlan örökeladását tárgyaló szerződéseket 1844. február 22-én minden 202