Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Tilcsik György: Wagendrüsszel mezőváros örökváltsági szerződése / 195–215. o.

hatták vagy kölcsönözhették, utóbbit természetesen kamat, mégpedig évente, készpénzben fizetendő kamat ellenében.

46 Az örökváltságból származó tőke kezelője - egyben a Máriássy András-féle hitbizományi pénztár kezelője — Máriássy Auguszt lett. A pénztárnok számára előírták, hogy „...mind a' két Cassarol minden évben külön számadást készíteni s' a köz Gyűlésnek eleibe terjeszteni a' kötelezvényeket pedig minden halasztás nélkül betábláztatni, s' folyó évbeni bejöveteleket csak a' Köz Gyűlés határozata mellett kölcsön kiadni, tartozzék".

47 Wagendrüsszel örökvöltságának ügye legközelebb az 1843. június 20-án tartott családülés tárgyai között szerepelt. Az előző családülés óta eltelt időben azonban több lényeges esemény játszódott le. Az örökváltsági tőke felosztásával kapcsolatban a szomolnoki koronauradalom ügyésze, Jendrássik Miksa 1842. november 13-án kelt levelében óvást emelt. Közölte,hogy a szerződést nem írhatja alá, mert az abban szereplő összeg (110 000 pengő forint */

12 -ed. része 9166 pengő forint 40 krajcárt tesz ki, és a Királyi Fiscusra az előzetes felosztási terv szerint csak 8750 pengő forint esett. A családi igazgató 1842. november 18-án kelt levelével válaszolt Jendrássiknak. Ebben kifejtette, hogy a Királyi Fiscusnak, mint a mezőváros Vw-ed részbeni tulajdonosának a malomért járó 5000 pengő forint arányos részét is viselnie kell. (A malom eladása ugyanis úgy történt, hogy azt előbb tulajdonosai az 1842. január 15-én kelt szerződéssel a család egyetemének adták el, majd a többi ingatlannal együtt továbbadták a városnak.) Máriássy Ádám rámutatott, hogy a királyi uradalom ügyésze által vitatott összegkülönbözet a malom eladási árának ^12-ed' része, hiszen a Fiscust nemcsak a bevételek, hanem a kiadások arányos része is megillette.

48 Az uradalmi ügyész Máriássy Ádám kétségtelenül támadhatatlan érvelését elfogadta és a szerződést Márkusfalván, 1842. december 23-án a Máriássy családtagok, a Királyi Fiscus képviselője és a mezőváros megbízottai is aláírták. A Szepesi Káptalan előtt átírt, hitelesített és a Kamara által is láttamozott szerződés eredeti példányát Szepes megyéhez továbbították, amelynek 1843. február 3-án, Lőcsén tartott közgyűlése a Helytartótanácshoz terjesztette fel, ahol az úrbéri osztály vette vizsgálat alá.

49 1843. június 20-án Máriássy Ádám, helybeli igazgató a családülésen bemutatta a szerződés három, a Szepesi Káptalan előtt hitelesített példányát, amelyből egy-egy példányt a család két fő ága kapott, a harmadikat a családi levéltárban helyezték el. A helybeli igazgató ugyanakkor közölte, hogy —bár a felterjesztett szerződésre a felsőbb jóváhagyás még nem érkezett meg - Wagendrüsszel azzal az indítvánnyal fordult a családhoz, hogy hajlandó a megállapodás szerinti 60 000 pengő forintot lefizetni, és kérte a családot, hogy az örökváltsági szerződést már a törvényes hozzájárulás megérkezése előtt legalizálják.

50 A családülés — tudva, hogy egyfelől a szerződés tartalmának felsőbb hozzájárulás nélküli végrehajtása csakis a vevő, azaz a mezőváros kárával járhat, másfelől hasonló esetekben az uralkodói engedély minden nehézség nélkül megérkezett - azzal a kikötéssel fogadta el az ajánlatot, hogy Wagendrüsszel a magára vállalt terheket minden körülmények között teljesítse, bármilyen megjegyzéssel érkezik is vissza a szerződés. Máriássy Ádám kötelességévé tették egyúttal, hogy a remélt jóváhagyás megérkezése után azonnal hívjon össze családülést. Az 1843. június 20-án tartott családülésen ismét szóba került az örökváltságból származó pénz sorsa. Ekkor a korábbi határozat ellenére úgy döntöttek, hogy azt a családtagok között — a szokott kulcs szerint — szét kell osztani.

51 Ezt úgy tervezték, hogy a 201