Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Tilcsik György: Wagendrüsszel mezőváros örökváltsági szerződése / 195–215. o.

igazgató elnöklete alatt bizottságot küldtek ki, amelyben négy családtag mellett a családi ügyvéd is helyet kapott. A családülés kikötötte, hogy a megváltási összeg mindenképpen 100 000 pengő forint felett legyen.

39 Az örökváltság kérdése legközelebb az 1841. szeptember 4-én tartott családülésen, megváltozott körülmények között került szóba. Időközben ugyanis megszületett az 1840:7. te, amelynek 9. §-a engedélyezte, hogy „...a földesúr és jobbágy közti szabad egyesség által meghatározandó bizonyos általános sommá fizetésével akár egyes jobbágyok, akár egész községek földesúri tartozásaikat, szolgálataikat és adózásaikat (az úri hatóság azonban sértetlen hagyatván) tökéletesen és örök időkre..." megváltsák.

40 Tehát ekkor már törvény biztosította az engedőleges örökváltság lehetőségét és szabályozta annak végrehajtását. Az említett családülésen a mezőváros megjelent küldöttsége a megváltás összegéül előbb 100 000, majd 105 000 pengő forintot ajánlott fel. Ez az összeg azonban — ezt a később megkötött szerződések szövegéből tudjuk — nem csupán az úrbéres tartozások és adózások, hanem a földesurat illető kisebb királyi haszonvételek örökös megváltását és néhány, a mezővárosban álló, a Máriássyak tulajdonában levő ingatlan (malmok, kocsmák, sörház) örökeladását is biztosította volna.

41 A családülés a felkínált összeget kevesellte, és a család egyik őse után, az akkor élt családtagok közül csak négyet illető malom eladási árát nem számítva 110 000, azzal együtt pedig 115 000 pengő forintot kért

42 A családülésen megjelent wagendrüsszeliek a magasabb összeg megadásáról rrem dönthettek. A családülés ezért meghagyta a távozó küldöttségnek, hogy a mezőváros nyolc napon belül írásban közölje a családi (helybeli) igazgatóval, Máriássy Ádámmal, hogy megadja-e a kért pénzt. Ugyanakkor intézkedtek a nemleges válasz esetén teendőkről is: Máriássy Ádámot felhatalmazták,hogy amennyiben ez bekövetkeznék, „...minden késedelem nélkül, Úri széket tartatván, a' Wagendrüszeli Község ellen a Nemzetségi követeléseket, s' egyéb jogokat Bíróilag ítéltesse el."

43 A következő év elején tartott családülésen a helybeli igazgató arról informálta a megjelenteket, hogy a család és a mezőváros az 1841. szeptember 14-i úriszéken — az említett malom eladási árát is beszámítva — 110 000 pengő forintban egyezett meg. Wagendrüsszel a pénz törlesztését oly módon vállalta, hogy 60 000 pengő forintot a szerződés aláírásakor, a fennmaradó összeget 6%-os kamat mellett két éven belül fizeti ki. A mezőváros ugyanakkor kötelezte magát, hogy a család felé fennálló hátralékos tartozásait még az átadás előtt kiegyenlíti. Mivel a családülésen megszövegezett szerződést a meg nem jelent családtagok kézjegye nélkül nem terjeszthették fel jóváhagyásra, Máriássy Napóleon, családi pénztárnok feladatává tették, hogy a hiányzó aláírásokat megszerezze. Máriássy Ádám családi (helybeli) igazgatót pedig azzal bízták meg,hogy miután a szerződést minden családtag és a Királyi Fiscus képviselője is aláírta, a Szepesi Káptalannál történő átíratás után hitelesíttesse, majd az akkor összehívandó családülésre terjessze be. A szomolnoki uradalom jelenlevő ügyészét, Jendrassik Miksát, mint a Királyi Fiscus megbízottját ugyanakkor felkérték, hogy a felterjesztendő szerződés felsőbb jóváhagyását igyekezzen elősegíteni.

44 Már ezen a családülésen szóba került az örökváltságból majdan befolyó összeg sorsa. Úgy határoztak, hogy azt mindaddig, amíg a család egyik, a 19. században hosszan elnyúló határpere, az ún. Csetenye-per le nem zárul, osztatlanul tartják és a befolyó összeg kamatait a családtagok között, a szokásos kulcs szerint évente felosztják.

4S A családtagok — a férfitagok özvegyei kivételével — arányos részüket betábláztathatták, elzálogosít 200 -<