Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Tilcsik György: Wagendrüsszel mezőváros örökváltsági szerződése / 195–215. o.

2466 fő volt. A népszámlálás — amely csak a férfi lakosság részletesebb kategorizálását tartalmazza - a mezővárosban 1 tisztviselőt, 2 papot, 3—3 nemest és polgárt említ, ugyanakkor 56 parasztot, 400 zsellért, 66 paraszt és zsellér örököst, 545 tizenhét éven aluli gyermeket és 147 egyéb jogállású személyt írtak össze.

31 Minden kétséget kizáróan az utóbbi kategóriába sorolták az itt lakó bányászokat, a hámorok és a kohó körül dolgozókat, valamint azokat a kézműveseket, akik nem földművelés mellett foglalkoztak iparral. Érdekesség, hogy a mezőváros lakosságának száma az úrbérrendezést követő átmeneti növekedés után (1767-ben 2199,1787-ben 2482), az 1830-as években készített Fényes Elek-féle statisztikai felmérés idején 2383 volt és 1846-ra is csak 2452-re emelkedett.

32 Az úrbérrendezési eljárást megelőző felmérés és összeírás elkészülését követő esztendőben, 1773-ban Wagendrüsszel lakossága — miként 1726-ban — régi kiváltságaira hivatkozva pert indított földesurai ellen, amelyet azonban - csakúgy mint öt évtizeddel korábban — megfelelő oklevelek és iratok hiányában elutasítottak. A vita során felmerült egy olyan, a Máriássyak és a mezőváros között kötendő szerződés létrehozásának gondolata, amelynek alapján a wagendrüsszeliek minden, a földesúrnak járó úrbéres kötelezettségüket a jövőben évente egyszer, szerződésben meghatározott, állandó mennyiségű pénz lefizetésével váltanák meg, azaz az úrbéres földek után adandó különféle szolgáltatásaikat pontosan meghatározott és évente fizetendő pénzjáradék lerovásával teljesítenék. A több szerződéstervezet után elfogadott és aláírt, az uralkodó által 1787. február 204n jóváhagyott „örökös cenzuális szerződés" évi 1795 magyar forint 13 4

/

8 dénárban (1492 váltó forint 55 l

j

2 krajcár) szabta meg a mezőváros lakói által a Máriássyaknak, ill. a Királyi Fiscusnak a különféle úrbéres tartozások, a bányák és a kohó után járó árenda, a földesúri borveszteség, valamint egyéb címen befolyó járandóságok megváltásáért fizetendő összeget.

33 E — csaknem negyven évig érvényben volt — szerződés megszületése után sem ért azonban véget a mezőváros és a család között már évtizedek óta húzódó és mindig megújuló pereskedés, sőt éppen a szerződéssel kapcsolatos a Máriássy család többször ismétlődő azon kísérlete, amellyel a szerződésben lefektetett összeg pengőpénzben történő fizetését próbálta elérni.

34 A mezőváros a kisebb királyi haszonvételeket az örökös cenzuális szerződés megkötése után is árandálta földesuraitól. Ennek évi összege az 1830-as évek végén 2100 pengő forint (5250 váltó forint) volt.

35 Az örökváltsági szerződés megszületése Wagendrüsszel mezőváros valószínűleg már 1838-ban „...az úri tartozások és adózások..."

36

, valamint „...minden úri haszonvételek...'s egyébbféle földes úri jusok..."

37 örökös és terjes megváltását biztosító szerződés létrehozásának igényével fordult a Máriássy családhoz. A mezőváros tehát azt kérte, hogy a földesurat illető kisebb királyi haszonvételeket és egyéb jogokat, valamint minden úrbéres kötelezettségét és járandóságát - utóbbiakat az 1787-ben jóváhagyott, örökös cenzuális szerződésben rögzített, évente ismétlődő pénzfizetés helyett — egyszer és mindenkorra megválthassa, mégpedig egy, az örökváltsági szerződésben megállapított nagyobb összeg lefizetése ellenében.

38 A Máriássyak a kérelmet az 1839. január 7-én tartott családülésen tárgyalták, ahol a létrehozandó „venditionalis" szerződés anyagi feltételeinek a mezővárossal történő tisztázására a családi 199