Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Tilcsik György: Wagendrüsszel mezőváros örökváltsági szerződése / 195–215. o.

Tilcsik György WAGENDRÜSSZEL MEZŐVÁROS ÖRÖKVÁLTSÁGI SZERZŐDÉSE Ismeretes, hogy Barta István több mint két évtizede megjelent közleménye felhívta már a figyelmet az örökváltsági szerződések hatalmas forrásértékére, sürgetve azok szélesebb körű tudományos hasznosítását.

1 Tudomásunk szerint ennek ellenére — legalábbis önálló formában — csak kivételes esetekben került sor egy-egy örökváltsági szerződés elemző feldolgozására.

2 Ezért az alábbiakban a középbirtokos Máriássy család 1841 és 1863 közötti birtokigazgatásával és erdőkezelésével foglalkozó dolgozatunkhoz kapcsolódva, az akkori kutatásaink során már fellelt, de az említett publikációban bővebben nem tárgyalt, a család és a Szepes megyei Wagendrüsszel (ma: Vondrisel) mezőváros között létrejött örökváltsági szerződés megszületéséhez vezető út főbb állomásait mutatjuk be.

3 Ezt követően közöljük az örökváltsági, továbbá az azzal egyidőben, ahhoz szervesen illeszkedő, a földesurat illető haszonvételek és néhány ingatlan örökleadásának tárgyában megkötött szerződések szövegét. Ezzel nem csupán egy mezőváros önfelszabadításáért folytatott harcát kívánjuk végigkísérni, hanem - reményünk szerint - egy hazai középbirtokos család egészének és egyes tagjainak a feudalizmus utolsó évtizedében fennállott általános anyagi helyzetéről olyan adatokat is felsorakoztatunk, amelyek közvetlen és közvetett módon is bizonyítják azon változások égető szükségességét, amelyekért a überális ellenzék az utolsó négy rendi országgyűlésen oly kitartóan harcolt. Adatok Wagendrüsszel 1840 eló'tti történetéhez

4 Wagendrüsszel a Máriássyak őseinek pontosan nem datálható időpontban —, de kétségtelenül a tatárjárás előtt — a IV. Béla által adományozott, Márkusfalva (ma: Markusovee) alatti, a Gölnic és a Hernád folyók között fekvő területen jött létre, melynek túlnyomó része az adományozáskor összefüggő, irtatlan erdő volt. Ezen adománybirtokon — amelyet a család a Batizfalva (ma: Batizovce) környékén kapott donatióhoz hasonlóan irtással és telepítéssel hasznosított — az adományozáskor már meglevő helységek után a legkorábban kialakult község Wagendrüsszel volt.

5 A ma ismert források szerint IV. László datálatlan oklevele Wagendrüsszel lakóit leszármazottaikkal és a településből kiszakadt Stilpach lakosaival együtt „... in coetumet collegium fidelium exercituantium..." sorolta.

6 Ezt az oklevelet I. Lajos 1358-ban átírta és megerősítette. Ugyanakkor elrendelte, hogy a község lakói „... nec per Bebekios ad servitia rusticalis compelli praecipit", vagyis megtiltotta, hogy a Bebekek a wagendrüsszelieket jobbágyi szolgáltatások teljesítésére kényszerítsék.

7 Az I. Lajos által kiadott 195