Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Láczay Magdolna: A megyei önkormányzat a reformkori Szabolcs megyében / 177–194. o.

Idézem a megye megjegyzését a Helytartótanács módosítást kérő válaszára: „ — a 15-ik és 17-ik pontok az adó biztosítására és az adó alá tartozó vagyonoknak az alóli törvénytelen kimentésére szokásba vett, s különben meg nem akadályoztatható módok eltörlésére szolgálván, minek utánna ezen rendszabások az adó iránt kiadott felsőbb Rendeléseket nem csak nem akadályozzák, de azoknak végrehajtását könnyítik, azokat a nemes megye rendéi továbbra is megtartani kívánják... 's az e szerint megállapított Rendszabások ezennel foganatba hozatván 500-darabban kinyomtatni rendeltettek." Nem azt keressük ezennel, hogy kinek a magatartása volt haladóbb, hanem, hogy a megye bizonyos esetekben függetlenítette magát a központi hatalomtól. Különösen így volt ez a két, az egész megyei igazgatást átfogó rendszabásnál, amelyet 1840-ben, illetve 1846-ban adtak ki.

15 Az 1838. évi tisztújító rendkívüli közgyűlésen elhatározták, „...hogy a hivatalokra nézve szükséges utasításoknak készítése szükségesnek találtatván... a hivatalbéliek hivataljaikban szükséges rendelkezések iránt javallatot készítvén azt terjesszék a küldöttség eleibe".

16 Ennek a küldöttségnek pedig meghagyták, hogy a javaslatok mérlegelése után, a tervezetet mutassák be a közgyűlésnek. A bizottság tagjai az első- és másodalispán, Zbiskó Imre főesperes, hat táblabíró, a négy főszolgabíró és a tiszti főügyész voltak. Amint a felsorolásból kiderül, a bizottsági tagok napi munkájuk tapasztalataiból, az érzékelt hiányosságokból indulhattak ki. 1838. október 15-ére kellett volna az új statútumnak elkészülnie, de „a megye Rendszabályai általnézése, s szükségeseknek találandók kipótlása, ezen küldöttségre bizattatván, teendő javallatoknak ellátása a november hónap 26-dik napjára rendelt közgyűlésre határoztatott".

17 Maga a statútum csak az 1840. augusztus 31-én Nagy kallóban tartott közgyűlésen került elfogadásra, majd ezután kinyomtatták.

18 Egy példányt a Helytartótanácsnak küldtek, egy bekötött példány a tanácskozó terembe került, s minden megyei tisztviselőnek adtak egyet-egyet belőle. A munkálatok mikéntjéről sajnos nem tudunk. A közbeeső intézkedésekről semmiféle írásos anyag nem maradt fenn, ezért a bizottság tagjait próbáltuk közelebbről megismerni. Szinte valamennyien olyan megyei családokból származnak, akik régóta a megye élén álltak (Kállay, Vay), vagy később vált nevük ismertté (Zoltán János, Péchy László, Inczédy György), de feltűnt a katolikus főesperes Zbiskó Imre neve, akinek jelenlétét feltétlenül személyének súlya magyarázhatja. Tudvalevő, hogy a katolikus egyháznak a megyében kevés híve volt. Az ő személyére is csak néhány évvel későbbről található anyag, amikor is a megye javasolja egri kanonokká való kinevezését.

19 Felsorolják érdemeit, amelyekből idézünk annak illusztrálására, hogy a statútumkészítő bizottságban ő valóban érdemben vett részt. Ekkor (1845-ben) már 23 éve tartja a Nagy kallóban levő római és görög katolikus hitű raboknak a szükséges lelki gyakorlatokat, s egyben minden csütörtökön a maga fizette segédjével tanítja is őket. 1815. óta táblabíró „a közügyekben részvételt és fáradhatatlan buzgalmat tanúsított." Az árvákra ügyelő választmányi törvényszék tagja, a házi186