Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Láczay Magdolna: A megyei önkormányzat a reformkori Szabolcs megyében / 177–194. o.

pénztár ellenőri küldöttségének elnöke, a levéltári küldöttség elnöke. A három rendbeli nemesi felkelés levéltári anyagát ő rendezte. Érdemeit a megye nem csak az egri érseknek, hanem a nádornak is megírta, s mindketten azt válaszolták, hogy Zbiskó Imrét fogják támogatni.

20 További sorsa — ebben a dolgozatban — számunkra nem érdekes. Ehelyett az 1846. évi rendszabás születését vizsgáljuk meg. Sajnos itt sem állnak rendelkezésünkre a munkálatok közben született feljegyzések, sem a társmegyéktől kapott javaslatok, hogy hasonlítani, viszonyítani tudnánk. Az acta politica sorozatának indexeiből kiderül, hogy Pest, Zemplén és Borsod megyével is leveleztek e tárgyban, tőlük kaptak mintákat, de ezek nem maradtak fenn. 1845-ben „...Indítványba tétetett, hogy a fennálló megyei rendszabályokat és Tisztviselők kötelességeit megszabó határozatokat összve szedetni szükséges volna".

2 A kiküldött bizottság szervezete megegyezett az 1840. évivel, s ebben a bizottságban részt vettek néhányan, akik az előbbiben is. Például Kállay Menyhért, akkor főszolgabíróként, most mint a bizottság elnöke első alispánként, Péchy László, Erős Lajos, Leszkay Ferenc, Molnár Ágoston, az újonnan bevett tagok közül pedig kiemelkedő Bónis Sámuel. Ők képviselték a megyében a liberális irányzatot, s töltöttek be jelentős tisztségeket. Az elkészült szabályzatot 1846. február 23-án fogadta el a nemesi közgyűlés, s adta ki utasításba, hogy 500 példányban nyomtassák ki, s a hivatalban levőknek osszák szét.

22 A nyomtatásra felkért debreceni nyomda azonban visszaadta, mert a rendszabáson nem volt feltüntetve, „hogy felsőbb szinten jóváhagyták-e".

23 Bár „érzékenyen veszik a megye rendéi, hogy a könyv bírálat nyomasztó súlya még a megyei végzésekre is kiterjesztik — 's midőn szorosan ragaszkodnak statutorius jogaikhoz... közigazgatás házi rendjét tárgyazó ezen rendszabályaikat, — felsőbb jóvá hagyást nem várva rögtön életbe léptetni kívánják". A viszonylag hosszabb idézetből világosan kitetszik, hogy sem a cenzúra, sem a felsőbb jóváhagyás nem befolyásolta a megyét, hanem elhatározták, hogy szószerint bemásolják a nemesi közgyűlés jegyzőkönyvébe (ma is megtalálható itt), s amennyiben a nyomdát nem sikerül meggyőzni, a házi pénztárból fedezik a szükséges példányszám kézzel történő másolását. Miképpen és hogyan, nem tudjuk, de még 1846-ban sikerült a megyének a rendszabályokat kinyomatni. Ennek a határozott, bátor kiállásnak a magyarázatát keresve a Bihar megyeiek átiratát idézzük, amelyben a főispáni helyettesek (adminsiztrátorok) ellen, akik a megyei szervezetet aláássák, azt tanácsolják, hogy ne panaszkodjanak, hanem „önmagokban, s szükség esetén a törvény korlátai között, s ezekre alapított erélyes fellépésben hiszik feltalálni", a legjobb biztosítékot, s majd az országgyűlésen tegyék szóvá panaszaikat.

24 A megyék közötti kapcsolat, a reformeszmék terjedése hatott a szabolcsi nemesekre is, mégis helyes lenne keresni néhány olyan embert, akinek tekintélye, tudása befolyásolhatta a megyei tisztikar viselkedését. Amint az a fentiekből kiderül, többen is hosszú gyakorlattal rendelkeztek a megyei adminisztrációban. Az első alispán családja nagyjelentőségű a megyében, s Kállay Menyhért is szép karriert futott be, a szolgabíróságtól az alispánságon keresztül az országgyűlési képviselőségig, de épp ez utóbbi mutatja, (az 1847—1848. évi utolsó rendi országgyűlésen is követ volt) hogy politikai éleslátásban nem igen jeleskedett. 187