Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Láczay Magdolna: A megyei önkormányzat a reformkori Szabolcs megyében / 177–194. o.

Jobbágytelek száma: Mindkettőnél: 2047 4/8 (az 1828-as összeírás alapján) 1831 —1840 közötti peres eljárások Palugyai szerint: Elítéltek összesen: 4815 főt Rendes bíróság által 4276 főt Uradalmi (úriszék) által 533 főt Mindkét statisztika szerint a nemesek aránya a lakossághoz viszonyítva kisebb, mint Fényes fentebb idézett országos átlaga. Itt minden 8—9. ember nemes, és az úrbéres föld aránya olyan kicsi, hogy a feudális gazdálkodás rendkívül nyomasztó lehetett, ugyanis a nemesek között is sok volt a kisnemes, másrészt a zsellérek többen voltak, mint az úrbéres földön gazdálkodó jobbágyok. Figyelmet érdemel a nemzetiségiek jelenléte, amelyek közül számban legnagyobbak a tótok és a zsidók voltak. A megye igazgatási rendszere is hasonló volt akkor az országoshoz. Négy járásra oszlott: kisvárdai, nádudvari, dadái, nyírbátori, élükön főszolgabírók voltak. A megyei tisztikar összetétele és fizetése az első fejezetben ismertetettekkel egyezett meg. A fenti adatokból semmi mást nem kívánunk kiemelni, csak azt, hogy Szabolcs megye nem volt semmilyen vonatkozásban sem különös helyzetben. Mindazok a problémák, amelyek országosan jelentkeztek, itt is megtalálhatóak, bár néhány reformkövetelésnek mélyebbek voltak a társadalmi gyökerei. így tehát érthető, hogy az országosan kibontakozó reformmozgalom itt is hívekre talált, s ha nem is forradalmárok, de a megyei élet megújítását kívánó nemesek keresték a kapcsolatot a társmegyékkel, igyekeztek ésszerűsíteni, újítani. A reformtörekvések még nem a polgári jogegyenlőséget, hanem a nemességnek az una eademque libertás, azaz egy és azonos szabadságát kívánták erősíteni. A feudális kötöttségek felszámolása csak lassan, kis lépésekkel hatolt a polgári közigazgatás befogadása felé. Szükségességét azonban mutatja, hogy az államszervezet minden területén foglalkoztak vele, az említett municipalisták és centralisták mellett például az ókonzervatív szemléletű Pyrker László egri érsek és Metternich kancellár is. A politikai élet fellendülése együtt járt a kölcsönös tájékoztatás kiterjedésével. Ennek írásos nyomai megtalálhatóak, sajnálatos módon a dolgozatunkban oly fontos szerepet játszó társmegyei statútumokat azonban nem őrizték meg. Ezeket kiadták azoknak a bizottságoknak, amelyek a szabolcsi rendszabályokat készítették. A megye élve alkotmányos jogával, ha érdekében állt, gyakran törekedett autonómiára, így az 1836. évi közgyűlési jegyzőkönyvben azt találjuk, hogy a megye felküldte szabályzatát a Helytartótanácsnak 1835. december 15-én, amelyre ott nem adtak egyöntetű jóváhagyást, hanem néhány pont módosítására tettek javaslatot.

14 A rendszabály az adózás, a házipénztár ügyeivel foglalkozott. 185