Levéltári Szemle, 31. (1981)
Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Láczay Magdolna: A megyei önkormányzat a reformkori Szabolcs megyében / 177–194. o.
Egy közvetett hírrel bizonyítani is tudjuk, hogy nem lehettek ismeretlenek a fenti eszmék megyénkben. Eötvös József Széchenyihez 1841 márciusában írt leveléből idézve: „Körüljárva Borsod- s Szabolcsban, az utolsó két hetet pedig majdnem kizárólag Sz(ent)Mihályon töltvén, hol Emil (Dessewffy) betegen fekszik, csak most jutott arra időm, hogy ígéretem szerént írjak. Ahol jártam, mindenütt, s mindazoknál, kikkel a tárgy iránt szóltam, a Hírlap annyira köztetszést nyert, hogy — kivéve természetesen a haladás megrögzött elleneit - nem találtam csak egyet sem, ki részben veled egyet értene ...". 8 Eötvös utalt a Széchenyi és Kossuth közötti ellentétre, de azt is megtudhatjuk, hogy az exponált emberek (pl. Eötvös) személyesen és műveikkel, írásaikkal hatottak a Szabolcs megyeiekre. Szabolcs megye szervezete, működése nagyjából-egészéből megegyezett az országosan ismertekkel, illetve esetleges eltéréseket a kutatás még nem tárt fel eddig. Az 1550-től folyamatosan meglevő nemesi közgyűlési jegyzőkönyvekből megtudhatjuk, hogy a congregatio generálisokat változó helyeken tartották, hogy voltak alispánok jegyzők, főszolgabírák, hogy a megye ládáját (levéltárát) mikor, hol Őrizték, a rabokat hol tartották, de jelen dolgozatunkban csak a 18. századig megyünk vissza vizsgálódásunkkal. Ebben a században a központi hatalom figyelme a megyék felé fordult, s III. Károly, majd utóda Mária Terézia igyekezett belelátni az önkormányzatok tevékenységébe, szabályozni a magyarországi törvényhatósági életet, a szokásjogot hol tágítani, hol szűkíteni akarván. Az 1723. évi 56. te. a főispánoknak elrendeli, hogy megyéjükben tartózkodjanak, hogy a kormányzói, közigazgatási és igazságszolgáltatási teendőknek vezetői legyenek. Ugyancsak ez a törvénycikk rendeli el, hogy minden harmadik évben tisztújító széket tartsanak. A még hivatalban levő alispán a nemesekből négy jelöltet ajánljon, természetesen minden tisztviselő a nemesek rendjéből kerüljön ki. A megyei gyűlések tartásáról az 1723:58. te. szól. E szerint a megye minden dolgát nyilvánosan, a közönség szeme láttára és kellő mérséklettel tárgyalják. Ennek megörökítésére szabályozza a törvénycikk a jegyzőkönyvek vezetését, amelyeket a közgyűlés vége előtt fel kell olvasni, hitelesítettni kell. Kijelenti a rendelet, hogy a közgyűlés határozatait a kisgyűlés, a fő- és alispán vagy bárki más meg nem változtathatja, s ezek mindenkire kötelezőek, azokra is, akiknek a távollétében a megye közönsége döntött. III. Károly 1729. évi decrétumának 15. cikkelye pedig azt írja, hogy 1730-tól a megyéknek csak egy alispánja legyen. Amennyiben nem tudná ellátni feladatát, választható helyettes mellé, akinek hatáskörét tisztázni kell a megválasztáskor. Szabolcsban 1727-től 3 évenként tartottak tisztújítószéket, 1730-tól választottak egy alispánt, s helyettest. A megyei ügyek intézésének helye a felépülő vármegyeháza lett, amelyet 1733-ban kezdtek építeni. A tisztviselők hivatalukat nobile officiumként viselték, de alkalmanként jelentős jutalomban részesültek, amelyik fedezte kiadásaikat. (Pl. 1759-ben Krucsay Márton alispánnak 100 aranyat szavaztak meg. 9 ) Nem kis haszonra tettek szert bírságpénzekből is a tisztviselők. Korai szabályrendeleteket találunk a levéltárban, de azok csak egy-egy ügyre vonatkoznak. 10 Ilyenek voltak a cselédek fogadására, pásztorok fogadására stb. hozott rendszabályok. 183
