Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Láczay Magdolna: A megyei önkormányzat a reformkori Szabolcs megyében / 177–194. o.

szer tarthatatlanságát ábrázolta. A megyék történelmi érdemét (függetlenségünk megőrzésében) Eötvösék elismerték és részben elfogadták azt, hogy a megye közvéleményalakító, államférfi nevelő hely volt. Ezt azonban éppen hátrányaként magyarázták, mivel a megyék szerintük a helyi problémákat nagyították fel, így a nézőpont beszűkült, politikai pártok nem alakultak ki. A centralisták a modern önkormányzat kialakulásának három feltételét látták: a népképviseleti alap, a városok is beleszólhassanak a közéletbe, a jobbágyközségek felszabadítása. A központi felügyeletet a vármegye látná el, amelynek tisztikarát a községek képviselőtestületei választanák. A további haladást pedig a jól rendezett törvényhozásban, a rend fenntartásában és az egyéni szabadságban jelölték meg. Eötvös első pontként ezt írta: „...egy törvényhozás helyett 52 törvényhozást bírnak, melyeknek mindegyike a másiktól különvált irányt követ, s hogy nincs hely, melyen a kormány központosított érzete szabadon nyilatkozhatnék, hogy érdekei valósággal képviseltetnének. Felelős kormány, s törvényhozási összpontosítás, ez vala első szavunk".

6 A második pontja a centralistáknak a rend biztosítása volt. A közigazgatást ebben a korban irányítók erre nem alkalmasak, Eötvös a Pesti Hírlapban így írt erről: „Voltam számos gyűlésen, midőn a féket bontott tömeg vad dulongásai előtt reményt vesztve némult el az inteligencia, s decretálták nem azt, mire felhíva voltak, sem nem azt, mit vezetőik akartak, hanem éppen mi eszükbe jutott".

7 Mindezek tanulságaként a népképviselet rendszerét, a választottak rendszerét pártolják. A harmadik tétel az egyéni szabadság biztosítása, azaz, hogy az állampolgár a törvényen kívül senki fennhatósága alatt ne álljon, illetve törvénysértés esetén független és pártatlan bíróság ítélkezzék. El kell tehát törölni a jobbágyságot, az úriszéket, s ki kell dolgozni a büntetőtörvénykönyvet. A megyék a bíróságok felállításánál elsősorban politikai, taktikai szempontokat követtek, ezek helyett esküdtszékekre, azaz a megye választásától független bírói székekre kell bízni a bíráskodást. A végrehajtást pedig az országosan egységes tömlöcrendszer biztosítsa, megszüntetve a megyéknek eddigi terjes önkényét ezen a területen is. A reformok sorrendje is fontos. Először a törvényhozást kell megújítani, megszüntetni a vármegyék kiváltságos helyzetét, majd felelős minisztériumot kell felállítani. Eötvös ezt a folyamatot fokozatos reformokkal kívánta elérni. A municipalisták és centralisták küzdelme |§ nagy eszméknek, a nemzeti függetlenség és polgári átalakulásnak a mikéntjét kutatta, s évszázados állóvizeket kavart fel. A politikai élet nagymérvű fellendülését a kormány a bocskoros nemesség aktivizálásával, illetve az adminisztrátori rendszer kialakításával próbálta fékezni. Kisebb eredményeket értek el, míg 1848. március 15-e a reformokért küzdők közös célját ésszerű kompromisszummal hozta el. A korábbi ellentéteket felszámolva Kossuth Lajos, ha nyíltan nem is vallotta be, de átvette a centralisták főbb gondolatait, s egyszerre valósította meg azokat. Szabolcs megyébe is eljutottak ennek a küzdelemnek a lángjai, bár nem különültek el élesen a municipalisták és a centralisták. De tény, hogy a törvényhatósági élet megélénkült, hogy a megye statútumokat készített, zajos tisztújításokat produkált. 182