Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Láczay Magdolna: A megyei önkormányzat a reformkori Szabolcs megyében / 177–194. o.

Két irányzat alakult ki, a municipalisták és a centralisták, azaz a megyei rendszer fennmaradásának és a központosított államnak a hívei. Mindketten megegyeztek abban, hogy a rendi kiváltságokat el kell törölni, s az újonnan felépítendő országban a jogegyenlőséget kell érvényesíteni, de az ehhez vezető utat másképpen képzelték el. A megyerendszer hívei a Habsburgok beolvasztási kísérletével szembeni eredményes védekezést hozták fel. Szívesen hasonlították magukat angol és amerikai példákhoz, de egy alapos összehasonlítás megmutatta volna, hogy gyökeresen más volt a magyar fejlődés útja. Olyan hiányosságokat nem vettek észre, hogy a megyék területe, lélekszáma annyira különböző, hogy a rájuk kivetett adó egyikre sokkal nagyobb terhet rótt, mint a másikra, vagy a 2—2 országgyűlési követ hol több —hol kevesebb embert képviselt. A megyerendszer csak a nemességet vonta be az „alkotmányos" életbe, azaz a Fényes Elek-féle statisztikai számadások szerint a lakosságnak az egyötödét.

5 Ennek a nemességnek is mintegy 14%-a nem magyar anyanyelvű, hanem szláv, oláh, német. A nemzetiségekkel a megyerendszer nem foglalkozott, pedig az 52 vármegyéből egy sem volt egynyelvű, s csak 22-ben volt a magyarság többségben. A fentiek bizonyítják, hogy az önkormányzat csak a nemesi társadalomban volt teljes, amennyiben a központi rendelkezések megengedték. Kiváltsága volt a megyék nemességének az országgyűlésekre való követküldés, illetve a megyei utasítások rendszere, amivel az udvar elképzeléseinek gátat vethettek, saját akaratukat nyilváníthatták. Az országgyűlések reformkövetelései kétféle hatást váltottak ki a megyéknél. Azokra a problémákra, amelyekre vonatkozó törvény nem volt, s nem is tudtak ilyet hozni, a megye élve statútum alkotási jogával, pótolta azt. Ilyen volt pl. a honoráciorok szavazati joggal való felruházása. A kormány az ilyen jogszabályokat igyekezett megsemmisíteni, de ellenhatásként a megyék megpróbálták hatáskörüket kiterjeszteni, a reformok megvalósításának szervévé válni. Másrészt éltek ellenállási jogukkal, azaz az alkotmányellenesnek tartott rendeleteket nem hajtották végre. A municipalisták kiemelkedő vezetője Dessewffy Aurél, akinek konzervativizmusával szembeállíthatjuk Kossuth Lajos szabadelvűségét. Kettejük elképzeléseiből — Dessewffy bírálatán keresztül — a következőket emelhetjük ki. Kossuth a vármegyék hatáskörét oly mértékben bővítené ki, hogy az megbontaná a törvényhozó és a végrehajtó hatalom egységét, illetve a megyegyűlést már-már országgyűléssé tenné. A decentralizációt azonban Kossuth is ellensúlyozni akarná egy központi hatalommal, amit a sajtó segítségével tenne nyilvánossá. Az ellenőrzést a nyilvánosság látná el. Dessewffy a koncepciót úgy látta a gyakorlatban, hogy a Pesti Hírlap az eszméket termeli és közreadja, a központi megye, azaz Pest, ezeket végzésekké, határozatokká alakítja át, s felszólítja a többi megyét, hogy kövessék. Dessewffy municipalista volt, a megyék autonómiáját ő is helyeselte, de szükségesnek tartotta, hogy legyen egy erőteljes központi szerv és törvényhozás. A hiányokra az úgynevezett centralisták mutattak rá, akik közül kiemelkedik báró Eötvös József, Szalay László, Trefort Ágoston, Csengery Antal. Eszméiket főleg a Pesti Hírlapban fejtették ki, de Eötvös József A falu jegyzője című regényében is a megyerend181