Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Kopasz Gábor: Az 1929–1933. évi világgazdasági válság és a dél-dunántúli parasztság közművelődése / 171–175. o.

dasági fiókegyesület, gazda olvasókör), de valamennyien a tagok gazdasági és kulturális céljainak megvalósítását tűzték maguk elé. A gazdaköröknek jóváhagyott működési alapszabályaik voltak. A gazdasági válság alatt a földművelésügyi miniszter a működő gazdaköröket népkönyvtárral látta el.

3 Sok helyen,különösen a kisebb helységekben az olvasókörök egyházi irányítás alatt működtek, de a földművelésügyi minisztérium ezek könyvtárait is támogatta. Gazdasági és általános ismeretterjesztői, valamint mezőgazdasági érdekvédelmi céljai voltak a vármegyei gazdasági egyesületeknek is. Első vármegyei gazdasági egyesületeink a 19. század első felében jöttek létre, nevezetesen Nógrád, Tolna, Szatmár és Vas megyékben. A későbbiek a kiegyezés után alakultak, s az első világháború előtt már az országnak mind a 63 megyéjében működött vármegyei gazdasági egyesület. A vármegyei gazdasági egyesületek társadalmi csúcsszerve az Országos Magyar Gazdasági Egyesület volt (OMGE). A vármegyei gazdasági egyesületek a közép- és nagybirtokosok irányítása alatt állottak, de a gazdasági válság idején, a parasztság könnyebb kézbentartása céljából a kisgazdákat, sőt az agrárproletárokat is igyekeztek minél szélesebb körben beszervezni a vármegyei gazdasági egyesületekbe.

4 A Tolna vármegyei Gazdasági Egyesület éppen a gazdasági válság vége felé kérte alapszabályainak módosítását. Az alapszabály módosítást csak az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara és a Földművelésügyi minisztérium javaslata után hagyta jóvá a belügyminisztérium.

5 A mezőgazdasági kamarákat 1920-ban állították fel. Tagjaik részben választás, részben hivatali tisztség alapján kapták megbízásukat. A választott tagok között a mezőgazdasági munkások és cselédek, a kis-, közép- és nagybirtokosok, illetőleg bérlők a megállapított arányban voltak képviselve. A kamarák területén működő mezőgazdasági jellegű egyesületek vezetői pedig hivatalból voltak tagjai a kamaráknak. A kamarák alsóbb szervei a mezőgazdasági bizottságok voltak, amelyeken keresztül egységes gazdafrontot akartak kialakítani. Az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara hatásköre Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyékre terjedt ki, székhelye pedig Kaposvár volt.

6 A mezőgazdasági kamarák csak látszólag voltak ilyen demokratikus, a mezőgazdasági lakosság minden rétegének gazdasági, kulturális és társadalmi érdekeit védő szervei, mert lényegében a nagybirtokosok irányították. A világgazdasági válság alatt az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara elnöke 1930-ig gr. Hoyos Miksa, 1931-től pedig gr. Benyovszky Móric volt. Részben a közművelődési munkának is eredménye volt, hogy a gazdasági válság vége felé a parasztság érdeklődése a szövetkezetek felé fordult. Ebben az időben nem termelő, hanem beszerző és értékesítő szövetkezetek alakításáról volt szó. Országos jelleggel alakult meg a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete. A Dél-Dunántúlon nagyobb számban főként Tolna megyében jöttek létre szövetkezetek: Kakasdon Fogyasztási és értékesítési szövetkezet, Kömlődön Hitelszövetkezet, Pakson Magyar mező- és közgazdasági szövetkezet.

7 A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége vidéki csoportjainak megalakulását azonban a hatóságok nem engedélyezték. Már a gazdasági válság első évétől kezdve jellegzetes intézményei voltak a parasztság közművelődésének a gazdasági népházak. Közművelődési célkitűzéseiket a komplexicitás jellemezte, és - bár kapitalista viszonyok között, a polgári társadalmi rendszer végén — mintegy előfutárai voltak szocialista rendszerünk mai kultúrházainak. Baranya megyében 173