Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Kopasz Gábor: Az 1929–1933. évi világgazdasági válság és a dél-dunántúli parasztság közművelődése / 171–175. o.

Cserdi községben fordult elő, hogy amikor segélyt kértek a gazdakör házának kibővítésére, a földművelésügyi miniszter azt válaszolta, hogy csak a falu gazdasági és kulturális érdekeit is előmozdító gazdasági népházak létesítésére nyújthat állami támogatást. A gazdasági népházban kell elhelyezni a népkönyvtárat, az olvasótermet, a dalárdát, a falu lakosságának gazdasági és kulturális érdekeit szolgáló egyéb egyesületeket, a községi mezőgazdasági bizottságot és itt kell tartani az iskolán kívüli népművelési rendezvényeket.

8 A művészetfilozófus Fülep Lajos volt 1919-es budapesti egyetemi professzor, majd a Horthy-korszak második felétől pécsi egyetemi magántanár és zengővárkonyi ref. lelkész — ugyanilyen gazdasági népház építését kezdte el Zengővárkonyban. A kezelési szabályzatban úgy határozta meg a népház hivatását, hogy a falusi nép társadalmi, szellemi, gazdasági és szociális haladásának legyen az otthona. Az itt elhelyezett népkönyvtárat a község minden 16 évet betöltött lakosa használhatta. Központja volt a lakosság közművelődésének, ahol ismeretterjesztő előadásokat, színielőadásokat, énekkari alkalmakat, sőt lakodalmakat is tartottak. Az állami és megyei segélyekből, közmunkából és közadakozásból felépült gazdasági népház ma zengővárkonyi kultúrotthon. Nem kis szerepe volt a gazdasági válság idején a kisgazda és földmunkás sajtónak sem. Helyi sajtótermék volt a Kisgazdák Lapja, amely Pécsett indult meg még „a szerb megszállás martiriumos korszakában". A Dunavidék 1930-ig mohácsi politikai, társadalmi közgazdasági hetilap volt, utána a Független Kisgazda Párt baranyai hivatalos lapja lett. Az egyes mezőgazdasági Kamaráknak is megvolt a maguk hivatalos lapja. Az alsó-dunántúli kamaráé volt a Dunántúli Szántóvető.

9 A budapesti lapok közül a Dél-Dunántúlon is olvasta a parasztság Csoór Lajos A föld, Vass Sándor Magyar Föld c. hetilapját, Molnár Árpád Parasztok Lapja, Tamás Aladár 100% című időszaki lapjait, Kassák Lajos Munka című folyóiratát. 1930-ban mindegyik lap terjesztését megtiltotta a belügyminisztérium különböző okokból: szítja az állambomlasztó szervezkedést; a földmunkásokat, törpebirtokosokat, s a gazdatársadalmat izgalomban tartja; fokozza a tömegelégedetlenséget; célja a szegényparasztság harcos tömörítése a fennálló állami és társadalmi rendszer ellen; veszélyezteti a közrendet és osztálygyűlöletet ébreszt.

10 A kormány legfőbb követelménye a válság éveiben az ismeretterjesztő előadásokkal szemben a „politikamentesség" volt. Eltiltotta az olyan tudományos előadások tartását, amelyeken az előadók politikai, vagy gazdaságpolitikai kérdéseket tárgyaltak, mert attól rettegett, hogy a hallgatóságot valamely baloldali politikai és világnézeti irányzatnak akarják megnyerni. A polgári vezetők különösen a törpebirtokos és földmunkás rétegek forradalmasításától féltek. Még az egyesületi közgyűlésekre is hatósági biztost kellett kirendelni, ha azon politikai kérdések felvetésére lehetett számítani. természetesen ilyen-válságos körülmények között a politikai kérdések iránti érdeklődést sem lehetett teljesen megakadályozni, s a politikai pártok működését sem lehetett leállítani. A Kisgazdapárt éppen ebben az időben ébredt rá arra, hogy újjá kell szerveződnie és a gazdatársadalom érdekében határozott ellenzéki politikát kell folytatnia. A Szociáldemokrata Párt egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a parasztság felé és 12 pontos programjában határozottan kiállt az új, igazságos földreform, valamint a népoktatás 174