Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András 1914. évi jelentése a vármegyei levéltárak helyzetéről / 135–153. o.

sötét, az udvartól vasajtóval elzárt, igazán ronda helyiség, melynek egyik fele hajdanában a szék kocsmája volt, másik felében pedig — ugy mondják — a raboknak főztek. — Akkor tájban bizonyára még ablakai is voltak, de ma napság még szelelő lyukat se találunk benne; levegő, világosság csak ritkán férkőzhetik hozzá. A levéltárnok egy szál faggyú gyertyával világított be a végre nyitott ajtó küszöbéről, a valóban megdöbbentő látványul szolgáló dohos, miasmákkal telitett helyiségbe, mig a kazalba hányt iratokon, a rengeteg puskán, pisztolyon, mordályon, és egyébb bűnjeleken keresztül vergődnöm sikerült és az összeroppanásig megrakott polczok között két rét görnyedve, nagynehezen tájékozódni tudtam. — Mikor végre a félhomályhoz a szemeim hozzá szoktak, arról győződtem meg, hogy 1850 évtől fogva csaknem az összes levéltári anyag képviselve van itt. Az állványokon és tégla padlózaton szerte széjjel több mint 300 drb. közgyűlési és más jegyzőkönyv (: tartalom jegyzék és mutató :) hever. A legrégibb kötet eddigi megállapításom szerint az 1610-ik évből való. Valamivel tűrhetőbb az a szintén elkülönített udvari szoba, hol az 1883 évi selejtezés után megtartott történeti becsű vagy mástekintetben fontos iratokat őrzik. De a betűsoros Tárgymutató a mellett, hogy a lehető legrosszabb módszerben készült, — felületes, hiányos és megbízhatatlan s a kutatót gyakran tévútra vezeti. A csomókba kötött, folyó számmal és tartalom jelző cédulával ellátott iratok nagy rendetlenségben vannak s némely csomagból 50—60 darab is hiányzik. A mutató könyvben Lázadások levéltári jelzet alatt szereplő s a nemzeti felkelésekre, paraszt mozgalmakra vonatkozó irat csomót sehol sem tudtam feltalálni. Minthogy a levéltár 1879 óta — állítólag — már ötször változtatta a helyét, egészben és részeiben tekintve olyan tömkeleg, hogy az ember csupán véletlenségből találhatja meg benne azt a mit épen keres. A XVI század végétől az 1848/49 évi szabadság harczig terjedő irat gyűjtemény túlnyomó része a szatmári békekötés utáni korszakból való s az 1505 és 1506 székely gyűléseknek magyarra forditott végzésein kivül, más Mohácsi vész előtti oklevelek nincsenek benne. Hellyel—közel érdekes dolgokra is akadunk, de össze gyűjtésüknél általában véve csekély történeti érzék nyilvánult. Pedig lett volna miben válogatni, mert a kiselejtezett anyagban a vevő, — a levéltárnok biztos tudomása szerint — sok függő pecsétes, pergamen oklevelet is talált, a miket később jó pénzen eladogatott. Említést érdemelnek az ugy látszik rácz eredetűbr. Bálintit (:Balintics :) nemzetségre vonatkozó XVII. századbeli iratok, továbbá a Gubernium 1691 évi rendelete, hogy a lézengő kuruczokat irgalmatlanul űzzék, kergessék, öljék, vágják a hol csak találják, mert máskülönben a városi és falusi birák, hetedmagukkal kedvezés nélkül felkaróztatnak

. Viselet történeti szempontból érdekes egy 1766 évben kiállított csizmadia mesteri oklevél, melynek eredeti magyar jellegű diszitményei között a műhelyében, háromlábú széken ülő ifjú mester és tőlle csizmát vásárló nyalka vitéz is látható. Egy szobában a német világból maradt és egészen uj keletű közigazgatási iratok között sok ásót, gereblyét, kapát s egyéb szerszámot, valamint egynehány zsák elkobzott bűnjelt találtam, miket az irattárnok kezel. Tanácsoltam, hogy hurczolják ki onnan és helyükre inkább azokat a borvizes ládákba rakott főszolgabirósági iratokat tegyék, melyek az udvarban, az eresz alatt gondoztatnak

. 148