Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András 1914. évi jelentése a vármegyei levéltárak helyzetéről / 135–153. o.

A levéltárnak elhelyezése, őrzése és gondozása komoly megrovást érdemel, de ez nem a levéltárnok hibája, mert hivatalosan megállapított tény, hogy hosszú ideig kizárólag irattárnoki teendó'ket végzett, mialatt teljesen felügyelet nélkül volt a levéltár és mostani elhanyagolt, rendetlen állapotában vette át. Azóta pedig az iratokkal, könyvekkel csaknem szinültig megtöltött helyiségeket egymagában, segítség nélkül nem volt képes rendbe hozni. A sok féle u. m. derék széki, marchalis gyűlési, szüntelenül folyó táblai stb. jegyzőkönyvek általános hely- és művelődés történeti szempontból egyaránt becses adatokat tartalmaznak, s a polgári és büntető pöröket ugy a szaktudósok mint a nyelvészek sok haszonnal tanulmányozhatják, mert a régi jegyzőkönyvek itt is mint Torda-Aranyos vármegyében erőteljes, romlatlan, gyökeres magyarsággal vannak szerkesztve. Uj és gyakran meglepő világításban tüntetik föl ezek a székelységnek köz és magán jogi helyzetét, adózási és honvédelmi kötelezettségét, az irodalmunkban sokat vitatott s

zékely örökség kérdését, a gyepük és porgolátok, a földközös'séggel kapcsolatos nyilazás ügyét, a székely ősfiak birtokjogát stb. stb. Még a tetemre hívás középkori szokására nézve is találunk 1628 évtől egy jellemző példát. Történt ugyanis, hogy a Szereday Balázs deák megölésével vádolt Sólyom Pétert „az tetemre reá hívták volt, az régi mód szerint"

. De honn nem létében felesége protestált, mondván, hogy ezt a szokást az ország már régen letette, tehát törvényes utón járjanak el az ura ellen. Ezért a tisztek az asszony feltartónak Ítélték és elmarasztalták. A derék szék azonban fölmentette és azt végezte, hogy a tisztek a tetemre való hívással ezentúl ne éljenek, sőt ha hívják se menjenek. Egyszersmind a tetem emelés és a test felszabadítás szokását is eltörölték. Az elmondottakból is látható, hogy mennyi rendkívül gazdag és jobbára ösmeretlen történeti anyag hever parlagon, a tudatlanság, rosszakarat lelkiösmeretlenség vagy szűkkeblűség miatt pusztulásra kárhoztatott vármegyei levéltárakban. Javaslat A levéltár selejtezésére vonatkozó, kormányhatóságilag is jóváhagyott szabályrendelet értelmében, a munka végrehajtása — egy ideiglenesen alkalmazott munka erő segítségével a levéltárnokra bízatott, a ki — legjobb igyekezete melett is — eldolgozik rajta legalább 10 évig.

36 Minthogy pedig a levéltár addig rendezetlenül s a tervezett uj székház fölépültéig tűzveszélytől vé

detlenül nem maradhat: az alispán felhívandó, hogy a dolgozó szobában kívülről fűthető kályhát állíttasson föl, az állandó tüzveszedelemmel fenyegető konyhát pedig haladéktalanul ürittesse ki.

37 A levéltárnok egyidejűleg utasítandó, hogy a jegyzőkönyveket és a régi selejtezés után megtartott iratokat, mentül előbb hozza rendbe. Végül — szerzett tapasztalataimból okulva — általános intézkedés gyanánt javaslom, hogy nagyobb kár és költség elkerülése céljából, — 1850 évtől fogva az összes vármegyei levéltárak anyagának selejtezése elrendeltessék, a régi történeti anyag selejtezése azonban ezentúl is csak különösen indokolt esetekben engedélyezendő. 149