Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Belitzky János: Miskolczy-Simon János (1880–1914) Nógrád megyei főlevéltárnok levelezése és kutatásai / 101–134. o.

„Lehetetlen nem észrevenni, hogy a társadalomban erős illiberális és demokráciaellenes áramlatok vannak. A címek keresése, a címerek fitogtatása, az előnevek használata, a ne­messég hangsúlyozása ma sokkal többször jelentkezik, mint csak 10—12 évvel ezelőtt. Az osztályok közötti antagonizmus, a vallásfelekezetek egymással való súrlódása ma sok­kal nagyobb, mint volt. — A népnek vezetői iránt táplált bizalma csökkent: az intelligentia némely tagjainak viselete a nép iránt most merevebb, mint volt... — Hiába hangoztatja a parlament a szabadelvűséget, ha annak gyökerei nem nyúlnak a nép legalsóbb és legfel­sőbb rétegébe," 30 A vezércikk szoros összefüggést látott e tekintetben a nógrádi és az országos problé­mák között. A félhivatalos" 80-as évekbeni tisztánlátását — az ipari és szellemi prole­tariátus számának és arányának növekedését, Budapest erőteljes fejlesztésének, az értel­miség odaáramlásának a vidékre nézve káros következményeit felismerő nézeteit — a 90-es években kezdi felváltani az ipari proletariátus forradalmi törekvéseitől való félelem egyre gyakoribb vezércikkekbeli kihangsúlyozása. Ezt a század első évtizedében — amikor Simon János egyidőre átvette a lap szerkesztését — a Nógrádban ekkor már erőteljesen kibontakozó szlovák nemzetiségi törekvések elleni harc szükségességének hangoztatása mellett — nem csak a vármegyeháza berkeiben, de a közéletben is — a „dicső nemzeti múlt és a hagyományok" jegyeiben látták leküzdhetőnek. Mindez kedvezett a 80-as évek­ben még erősen bírált és a bajok egyik kútfejének tartott „nemesi osztályszemlélet" korábbiaknál még erősebb kibontakozásának, a dzsentri elképzelések, az „úri mivolt" már-már fajelméletet súroló hangoztatásának. 31 Simon János — az anyagi érdekei is ezt kívánták 32 —, mint a megyeháza egyik főtiszt­viselője tehát csak a dzsentri és ,41 dzsentri" elképzelések országszerte uralkodó hangu­latának sodrába kerülve igyekezett a „nemzetfenntartókhoz" való tartozását és mások idetartozását is igazolni. Gyártja az idevonatkozó kérvényeket. Például a besztercebányai polgármester nógrádi ősei kikutatása után így fogalmazta meg a család tagjainak egybe­hangzó kérését. I. Ferenc Józsefhez, Magyarország apostoli királyához, ő császári és ki­rályi felségéhez stb. stb. címezve; „Dr. Csesznák Sándor kincstári ügyész, szolgálaton kívüli m. kir. honvédhadnagy, budapesti, Csesznák Ferenc cs. és kir. 50. gyalogezredben" százados, gyulafehérvári,Csesz­nák Dezső cs. és kir. 46. gyalogezredbeli százados, avtovac-i (Bosznia), Dr. Csesznák Elemér királyi törvényszéki jegyző, m. kir. ó.honvédhuszár-ezredbeli tartalékos hadnagy, zalaegerszegi, Csesznák János cs. és kir. 11 huszárezredben" hadnagy, rzeszow-i, (Galícia) és Csesznák Gyula királyi tanácsos, Besztercebánya sz. kir. város polgármestere, beszter­cebányai lakosoknak legalázatosabb folyamodványa, melyben maguk és törvényes utódaik részére, régi magyar nemességük épségben tartása mellett a „Nemesvarbóki" előnév és a bemutatott címer használatához való jog megerő­sítését legalázatosabban kérvényezik". 33 Az ilyen kérvények első állomása az Országos Levéltár volt, ahol ellenőrizték az ada­tokat és ha azokat hiteleseknek tekintették vagy vélték, további, az uralkodó felé vezető útjára bocsátották, hogy a kért királyi elismerést a kérvényezők elnyerjék. Figyelmet érdemel az is, hogy a hat Csesznák közül az öt katonai ranggal bíró meg­előzi a közülük legtekintélyesebb polgári rangúnak tekinthető sz. kir. városi polgármestert. 111

Next

/
Thumbnails
Contents