Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Szabó Ferenc: Féja Géza iratmentő és levéltárszervező munkája Békéscsabán 1945–1949–ben / 89–96. o.

részletes javaslatot. A levéltári értékű iratokat ennek megfelelően a múzeumépület alagsorában helyezte el az író, 1947 október első felében.

10 A levéltár szervezésére vonatkozó tervezetet is rövidesen beterjesztette. (Értékére tekintettel teljes egészében közreadjuk.) Polgármester Űr! A selejtező bizottság felszólítása alapján a városi levéltár helyzete és megszervezése ügyében a következőket terjesztem elő. Városi levéltár eddig nem volt. Az iratokat, ha már láthatólag szükség nem volt rájuk, a padlásra vitték. Ha az ügyvitelnek mégis szüksége lett valamelyik aktára, akkor az illetékes tisztviselő a padláson kereste az egymásra halmozott aktacsomók között. Rendszerint nem találta, de a keresés folytán az amúgyis rendszertelenül elhelyezett iratok között még nagyobb rendszertelenség keletkezett. Nem is szólva arról, hogy a padlás teljesen alkalmatlan iratok őrzésére és rendbentartására. Nyomozásom szerint a légó-világ idején a padláson elhelyezett iratok egyrészét, a tűzveszély elkerülése miatt, a pincébe szállították, másik részét ott hagyták a padláson, tehát a tűzveszély nem csökkent, viszont a pincébe vitt iratokat a légi veszély megszűnése után nem vitték vissza a padlásra, hanem állítólag, kazánfűtésre használták fel. De bármiképpen is történt, ezen már nem segíthetünk. A padláson felhalmozott anyagot hónapokon keresztül selejteztük. A selejtezés folyamán 5000 drb. használható kartont gyűjtöttünk s adtuk át az árvaszéknek. Nagymennyiségű használható papirost, irattáblát s irattári irományjegyzéket adtunk át használatra, ezenkívül pedig a selejt-papírt hivatalos utasításra a zúzda vette át. Az iratok selejtezése f. év okt. hó 15-én befejeződött. Csupán még a könyvek egyrészének selejtezése van hátra. A megőrzendő iratokat a selejtezés folyamán kiválogattuk s a múzeum alagsorának egyik helyiségében felállított szekrényekben helyeztük el. Egy-egy szekrénybe 10—20 esztendő anyagát kellett bezsúfolnunk. Nagyjából tehát kronológiai sorrendben helyeztük el ezeket a megőrzésre való s méltó iratokat, de évenként vett időrendi sorrendben egyenlőre nem helyezhettük el, mert az anyag a padlásról a legnagyobb rendetlenségben érkezett a selejtezésre, ugyanazon a napon pl. 1830-ból, 1876-ból, a 90-es évekből, a 900-as évekből s az újabb időkből kaptunk iratokat. Számos iratcsomó borítéka a padláson szétesett, az iratok szétszóródtak, innen-onnan kerültek elő. A selejtezési munka célja a selejtezés volt; minden erőmet arra fordítottam, hogy ezt a munkát a kijelölt munkatársak mennél tökéletesebben végezzék, ezért a kronológiai rendet csak nagyjából vétettem figyelembe. Még kevésbé lehettünk figyelemmel arra, hogy az együvé tartozó, de terjesen szétszórt állapotban hozzánk került iratok egy csomóba kerüljenek. Erre idő sem volt, mert csak három és fél hónapra kaptam munkatársakat, és erre az inkább már levéltári jellegű munkára a munkatársak sem igen lettek volna alkalmasak. A selejtezés folyamán kiválasztódott a városi levéltár nyersanyaga, mely 10—20 évenként csoportosítva és szekrényekbe helyezve a múzeum egyik alagsori helyiségében foglal helyet; a selejtezési bizottság meg is tekintette. A következő feladat: ebből a nyersanyagból városi levéltárat szervezni. Mindenekelőtt iratcsomókba kell rakni évenkénti 91