Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Szabó Ferenc: Féja Géza iratmentő és levéltárszervező munkája Békéscsabán 1945–1949–ben / 89–96. o.

1945. november 28-i beadványában - a békéscsabai tanácshoz - ezt írta: „Megkezdtem a levéltári anyag gyűjtését is és városi levéltárat szeretnék szervezni."

5 Mint közleményünk későbbi részei igazolják, ez a törekvés indokolt és szükséges volt. Békéscsaba városa az 1940-es évek elején eljutott ugyan oda, hogy levéltárosi állást szervezett, a tisztséget betöltő személy azonban feladatát úgy értelmezte, hogy csak várostörténeti kutatásokat kell végeznie. Ezen a téren nem sokra jutott, az iratokkal sem igen törődött. Békéscsaba város közigazgatási irataiban a háborús menekítés nem okozott nagyobb károkat,

6 a levéltári jellegű anyag viszont a legnagyobb összevisszaságban hevert a városháza padlásán. (Talán éppen az áttekinthetetlen állapotnak köszönhető, hogy 1944 őszén fel sem merült a levéltári anyag elszállításának, biztonságba helyezésének gondolata?) A közigazgatás vezetőit ez az állapot nemigen nyugtalanította. Az iratok sorsát érintő elhatározás legelső nyomát egy 1946. április 9-én kelt városi főjegyzői „hivatali emlékeztető" jelenti, az akkori papírhiánnyal összefüggésben: össze kell hívni a selejtező bizottságot, „mert a régi iratok között sok olyan papír anyag van, ami ma felhasználható."

7 Miután a belügyminiszter is sürgette az iratselejtezéseket a papírhiány enyhítése céljából, 1947. április 21-én a városi képviselőtestület közgyűlése kijelölte a selejtező bizottságot. A határozat kimondta, hogy szakismeretére tekintettel Féja Gézát be kell vonni a munkába.

8 A képviselőtestület által elfogadott selejtezési szempontok túl általánosak voltak, a nagyarányú iratpusztításra éppúgy lehetőséget adtak, mint a történeti értékű anyag kiválasztására. A négy hónap alatt végrehajtandó (és nagyon hozzávetőleges mai becslésünk szerint kb. 6-800 iratfolyómétert érintő) „rohammunka" minden bizonnyal pótolhatatlan veszteségekkel zárul, ha irányítását nem Féja Géza „népkönyvtárőr" látja el, s nem gondoskodik személyesen és sajátkezűleg az értékek kiválasztásáról. A megadott szempontok kimondották, hogy az adóügyek és az általános igazgatás körébe tartozó „levelezések" tízévi őrzés után, a magánjogi és katonai vonatkozású ügyek iratai 32 évi őrzés után kiselejtezhetők. A ki nem selejtezhető iratok körét a képviselőtestületi határozat így próbálta körvonalazni: Megőrzendők a történeti, művelődéstörténeti, közjogi tárgyú iratok, különösen azok, amelyek a város saját történetére vonatkozó „adatokat vagy emlékeket" tartalmaznak, továbbá a közoktatás, közgazdaság, közegészségügy, vízügy, közlekedés és más ágazatok fejlődését dokumentálják vagy a város fontos érdekeit érintik. Elrendelték a szabályrendeletek és az általánosabb jellegű felsőbb intézkedések meghagyását is. Kimondta a határozat, hogy a ki nem selejtezhető iratok részére végleges elhelyezést kell biztosítania a polgármesternek.

9 A selejtezést — egyetemisták bevonásával, négy személy alkalmazásával — Féja Géza szervezte meg. A polgármesterhez beterjesztett időszaki jelentéseiből minket elsősorban a levél társzervezési javaslatok érdekelnek. Az író már kezdetben jelezte, hogy a meghagyásra érdemes forrásanyagot eredeti rendjében hagyva, de ,levéltárra alkalmas helyiség és polcok" igénybevételével kell elhelyezni: „A megmaradó anyag megérdemli, hogy rendszeres levéltári kezelésbe kerüljön, mert lehetőséget jelent majd a város igazi történetének megírására." A megfeszített munkával végzett selejtezést határidőre befejezték. A selejtezési bizottság 1947. szeptember 29-én megbízta Féja Gézát, hogy évek szerint csoportosítva vegye át a levéltári anyagot, s a levéltár szakszerű kialakítására nézve adjon 90