Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Leblancné Kelemen Mária: Az élet megindulása a felszabadulás után a szécsényi járásban: a járási főjegyzői iratok tükrében / 73–88. o.

levő szeszgyár Szécsényben (25 munkás). Nem működött súlyos háborús sérülés következtében a Heffter-féle téglagyár Benczurfalván (20-30 munkás), az Ipolyvölgyi tetőcserép- és anyagárugyár Litkén (60 munkás), a Vincze István és társai tulajdonában levő gőztéglagyár Szécsényben (25—30 munkás). A 20-nál kevesebb fővel dolgoztató gyárak, üzemek, vállalatok közül csak a malmok működtek: A Volent Lajosné Ludányban 8 munkással, napi termelése 150 q, a Herceg János és társai tulajdonában levő Nógrádmegyerben 7 munkással, napi termelése 60 q, a Dietz Béláé Karancsságon 3 munkással, napi termelése 25 q, a Molnár Gáspáré Litkén 3 munkással, napi termelése 25 q, a Volent Lajos és fia-féle (Volent István) Szécsényben 8 munkással, napi termelése 150 q, - a DrSxler testvérek tulajdonában Szécsényhalászi-Pöstyénpusztán levő malomról nincs adatunk. A malmok a szovjet katonaságnak, meghatározott napokon a polgári lakosság részére őröltek. Háborús sérülései miatt nem működött a litkei Filer-féle kőszénbánya (10 munkás), valamint Mihálygergén a Nagy István tégla- és cserépgyár (15 munkás). Nem működő (felszerelés hiánya miatt) gyapjúfonó-szövőüzem volt Nagylócon, víz alatt álló kisebb bánya Nógrádsipeken, leszerelt tejüzem Szécsényben. ( A gépek egy részét a községi elöljáróságon őrizték). A szintén a Felsenburg testvérek tulajdonát képező varsányi szeszgyárat a szovjet hadsereg üzemeltette. Olajütő, cukorgyár, petróleumfinomító, — tároló és elosztó telep nem volt a járás területén, mindössze a „Schell cég"-nek volt a szécsényi vasútállomás területén kisebb petróleum- és benzin lerakata. Az üzemekből elszállított berendezések számbavételéről szóló 420/1945. M.E. sz. rendeletre jelentette a főszolgabíró május 29-én a főispánnak, hogy a szovjet csapatok a járás üzemeiből, gyáraiból komolyabb berendezési tárgyakat, gépeket nem szállítottak el (a nógrádszakáli, litkei, nagylóci jegyző jelentését nem ismerjük), sőt megrendeléseikkel, üzemanyag juttatásával segítették azok mielőbbi beindulását. Uzembehelyezésüket akadályozta még a villanyáram hiánya. A Nógrád megye villanyvilágítását biztosító Hungária Villamossági RT csak a lakosság segítségével (kézi és fuvar közmunka) és úgy tudta vállalni a főútvonalakon és a legfontosabb üzemekben, intézményekben (malmok, kórházak) az áramszolgáltatás helyreállítását, ha a villanyáramért gabonával, illetve liszttel fizetnek (munkásaik élelmezése céljából). A főszolgabíró utasította a szécsényi, karancssági, endrefalvai, ludányi jegyzőt, hogy helységenként 8—10 napszámost és 1 —2 igaerőt biztosítsanak naponta és az RT munkásait az őket megillető lisztmennyiséggel lássák el. A jegyzők jelentései szerint területükön gyár, üzem, vállalat nem maradt vezető nélkül, kivéve a Heffter-féle téglagyárat (Benczurfalva) — a tulajdonos Ipolyságon tartózkodott —, bár júniusban Heffter Béla, a volt tulajdonos fia jelentkezett és a gyárat helyre akarta állítani. A felszabadulás után a régi tulajdonosoknak nem sok szerepük volt üzemük helyre81