Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - IRODALOM - Vass Előd: Tanulmányok Csongrád megye történetéből. 19. század. Szeged, 1978. / 539–541. o.

A kamara a földterületet rövidlejáratú szerződésekkel főbérlőknek adta át, akik a terület benépesítéséről gondoskodtak. A főbérlőket a kamarához magánjogi természetes szerződés kötötte, ami a pusztákon létrejövő telepek megszállására letelepedő albérlők, tehát a telepes zsellérek számára semmiféle jogot nem biztosított. A kamara az egyes pusztákat árverés útján adta ki a főbérlőknek, akik zálogul egész vagyonukat lekötötték, valamint a kamarával kötött szerződésben a bérleti összeg évenkénti lefizetésére részletes fizetési feltételeket vállaltak. A főbérlő hasonló kemény feltételekkel kötött szerződéseket az albérlőivel. A pusztákon telepített kertésztelepek községgé alakulását bérelt földjük allodiális, majorsági jellege hátráltatta. Az úrbéres falvakhoz hasonló községi szervezet így nem alakult ki. A kamara a dohánykertészeket termésük felének átadására és a másik felének pedig elővásárlás útján való eladására kényszerítette. A Csanád megyei 9 úrbéres helység mellett 1771—1849 között a fenti módon 26 kertésztelepülés jött létre. Különösen 1820—1849 között a bérbevett földterület megnégyszereződött. A „kertészek" fő kötelessége a dohánytermesztés volt, de szükségük volt gabonára és állatállományra is. Gabonából szűkösen álltak, de hizlalt marhákkal bővebben rendelkeztek. Telkeiket numerusoknak nevezték és általában 20 holdat tettek ki, ebből öt holdat kötelesek voltak dohánnyá beültetni. Csanád megye 9 úrbéres helységének lakossága 1827-28-as országos összeírásban 51 707 és a 26 kertésztelep lakossága pedig 8317 fő volt. Azonban, ha a két településforma lakosságszámát 1850-ben is megnézzük, akkor már óriási változásról értesülhetünk. Az úrbéres helységek 58 359 fős lakosságára a kertésztelepek 19 367 fős népességszáma esett, ami az utóbbiak 1828 utáni nagy méretű felduzzadásáról tudósít. Molnár László Csongrád vármegye közigazgatási szervezetének átalakulása 1848-1871 c. tanulmányában az 1848. évi XVI. te. rendelkezéseiből indul ki. A megyei önkormányzat szervezetében megalakult állandó bizottmány már a törvényhatóság egyetemét képviselte. Az 1849. nov. 1-én az alkotmányos jogok felfüggesztésével kiépülő osztrák katonai-polgári igazgatás a megyei szervezetet csupán közigazgatási területi egységgé fokozta le. Az 1859. évi októberi diploma helyreállította a megyei önkormányzatot 1847. évi állapotában, de 1861-ben a császár parancsára a megyei közgyűléseket ismét felszámolták. A megyei önkormányzat az 1867. évi kiegyezéssel állott helyre ismét az 1847. évi állapotában. Ez az önkormányzati önállóság azonban nem maradt érintetlen, mivel a központi kormányszervek 1870-től beleszóltak a megyei önkormányzat működésébe. Erre az 1870. évi XLII. te. a megyei önkormányzat országos egységesítésével nyitotta meg az utat. A köztörvényhatóságok rendelkezéséről szóló 1870. évi törvénycikk Csongrád megyei végrehajtásáról és a megyei szervezetről részletesen szól. A megyei közigazgatási szervezet, amelyet Szegváron 1871. dec. 28-án a közgyűlés elfogadott, lényegében határköri módosításoktól eltekintve 1944-ig maradt fent. Ruszoly József Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében (1848 -1875) c. tanulmánya a megye társadalmának rövid áttekintésével indul. A makói, battonyai és nagylaki választókerületek szerint a nemesség, az úrbéresek, a majorságiak külön társadalmi csoportjait sorra vizsgálat alá veszi. A reformkori előzményekből a társadalmi mozgalmak helyi példáit tárja fel. A kiegyezés utáni egyes választások történetének rekonstruálásán kívül egyes képviselők országgyűlései szereplésének, valamint a választók540