Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - IRODALOM - Erdmann Gyula: A felszabadult Szolnok megye. Válogatott források 1944–48. Szolnok, 1980. / 508–509. o.

A FELSZABADULT SZOLNOK MEGYE Válogatott források 1944-48. Szerkesztette: Tóth Tibor, összeállította: Papp László, Lelleiné Nemes Mária, dr. Zádor Béláné, Cseh Géza. Szolnok, 1980.148. p. A Szolnok megyei Levéltárnál hagyománnyá vált, hogy ünnepi alkalmakkor, történelmi évfordulók kapcsán forrásgyűjteményt adnak ki. Ezúttal a felszabadulás 35. évfordulóján tettek közzé házi sokszorosítással 53 értékes, többnyire korábban nem publikált dokumentumot a felszabadulást követő napok, hónapok, évek anyagából. A szerkesztők a korszak dokumentálásánál nem törekedhettek teljességre, inkább a már korábban megjelent hasonló tematikájú publikációkat figyelembe vevő, kiegészítő forrásanyagot kívánták összeállítani. Elsődleges céljuk az iskolai oktatómunka segítése volt, de gondoltak más kulturális intézmények, társadalmi szervek igényeire is. Az ismeretterjesztő, népművelési célt főként az 1944—46-os időszakból merített dokumentumok (melyek egyébként a kis kötet majdnem egészét jelentik) szolgálják jól. Ezekből szemléletes, izgalmas, a háború utolsó időszakának pusztításait, a felszabadulást, az újrakezdés reményteljes lendületét, a felélénkülő politikai és gazdasági élet eseményeit lényeges vonásaiban jelző képet kapunk. Megtudjuk, pl., hogy a megyeszékhely, Szolnok lakossága a rendszeres bombatámadások miatt az 1941-es 42 000-ről 1944 novemberére 8—10 000-re csökkent (a lakosság a környékbeli tanyákra menekült); kihalt utcák, bezárt üzeletek, romos épületek (1000 ház semmisült meg és 1500-at rongáltak meg súlyosan a városban) s németek által felrobbantott hidak látványa fogadta a látogatót vagy hazatérőt. Megyeszerte sok volt az épületkár, sok középület vált részben-egészben használhatatlanná. A mezőgazdasági jellegű megyében alapvető fontosságú malmok közül jónéhányat — a közúti hidakkal együtt — felrobbantottak vagy üzemképtelenné tettek a visszavonuló németek. De 1944. december 19-én már Kisújszállás követeket választ az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd megalakulnak a nemzeti bizottságok s memorandumban követelik a radikális földreformot. Sorra létesülnek a helyi MKP és MADISZ szervezetek. Megindul az újjáépítés, a romeltakarítás, a földek megművelése. A szolnoki cipészek figyelemre méltó módon, már 1945 januárjában termelő és értékesítő szövetkezetekbe tömörülnek. A súlyos közellátási gondokra utalóan a termelési bizottság 1945 februárjában elrendeli a városi belterületek, sőt közterületek művelés alá vonását. Jelentős erőfeszítéseket tesz a megye a főváros ellátása érdekében is, többek között a termelői (kötelezően előírt) fejadagok csökkentése révén is. Az oktatómunka — dacolva a sanyarú körülményekkel — már 1944 decemberében elkezdődött; a népiskolai tanítás pl. a kevés megmaradt tanító lakásán és természetesen osztatlanul. A népellenes és háborús bűntettek felderítésére, a bűnösök megbüntetése érdekében megalakult a népbíróság. 1945 márciusában megalakulnak a földigénylő bizottságok, megkezdődik az „évezredes per" befejező szakasza: a demokratikus földreform, amelynek eredményeit, az új birtokmegoszlást táblázatokban is láthatjuk. A földosztás revíziójára törekvő erőkkel - sürgetve a birtoklási bizonytalanság megszüntetését a földek kellő megművelése érdekében is — szembeszáll a kisparasztság; olvashatjuk Veres Péterhez intézett tiltakozó levelük508