Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - IRODALOM - Bariska István: Somogy megye múltjából. 1979. Kaposvár, 1979. / 503–507. o.

somogyi példa, Roboz pályaképének felvetésével általában is, akarva akaratlanul is sürgeti a vidéki szellemi központok, műhelyek és kiemelkedő figurák szerepének és értékének felmérését a századvég és századforduló polgárosodásában. A tanulmány mellékleteit Roboz Istvánról és a Somogy c. hetilap első számáról készült fényképmásolatot több vers és levélidézet egészíti ki és teszi szemléletessé. Valójában a művelődés- és köztörténet somogyi részleteit teszi nagyon szemléletessé Illyés Katalin, amikor a somogyi származású Földvári Antal tanító (1805—1881) naplójának Somogyra vonatkozó emlékeit közzétette, s az rövid jegyzetekkel bevezette. Ez a természeténél fogva szubjektív műfajú s nem is nagy lélegzetű közlés valóságos kincse a kötetnek. Igaz, éppen ennek a közleménynek a kapcsán jutott eszünkbe, hogy igazságtalan a nagy publikációk között mérlegelni, de egy külön ilyen közlemények részére fenntartott rovatban értéke sokkal szembetűnőbb lenne. Nem tudjuk innen eldönteni, vajon méltánytalannak éreznék a szerzők azt a javaslatunkat, hogy a kevésbé ismert személyiségekről írván orientálóbbnak éreznénk, ha már a címben vagy alcímben is jeleznék, hogy voltaképpen kiről írnak és milyen korszakban éltek. Talán igaz ez Roboz Istvánra, Földvári Antalra, s részben Kazinczy Jánosra vonatkozóan is. Gazdaság-, ipar- és agrártörténeti témát dolgozott fel T. Mérey Klára, Szili Ferenc és Takács Éva. T. Mérey Klára Dél-Dunántúl dualizmus kori iparfejlődését Zala, Somogy, Baranya és Tolna megyék keretén belül vizsgálja a társadalmi struktúra, a századvég közlekedési rendszerének, ezen belül a vasúthálózatnak a fejlődése tükrében. Kitér az iparágak és az egyes települések iparfejlődésének kutatására. Az iparkamarák adatait megyénkénti, település és ágazat szerinti összehasonlításban és tagolásban közli, iparáganként értékeli a századforduló nagy iparátalakulását és a dél-dunántúli ipari termelőerő összetételét. Adatait grafikonnal, történetstatisztikai táblázatokkal és öt, a tárgyalt időszak különböző periódusában települési és ipartelepítési térképpel illusztrálja. A szerző kulcsfontosságú munkával lepte meg olvasóit, hiszen a területnek a kisipari és gyáripari keretek közt iparáganként! összehasonlító története hiánypótló. Szili Ferenc a kaposvári cukorgyár vonzáskörzetében folyó cukorrépatermesztés történetének harmadik (1914—1929) részét adta közre ebben a 10. kötetben, ő is hatalmas értékelő apparátussal dolgozik, hiszen az általa lehatárolt terület. Délkelet-Dunántúl egész mezőgazdasági termelésén belül, a cukoripar általános helyzetét érintve az I. világháború, a forradalmak és a tőkés gazdasági stabilizáció időszakának mérlegelésére vállalkozott. Konjunktúra és dekonjunktúra, piaci viszonyok, hitelpolitika, közlekedés, termelési szféra és kistermelők szerepe, kísérletező termelési háttér és cukorgyári helyzetelemzés szerepelnek a tárgy feldolgozásának középpontjában 14 gazdag tematikájú statisztikai táblázattal. Pedig egy összefoglaló munka egy fejezetének részeit soroltuk csak fel. Tulajdonképpen Szili Ferenc is többet adott, mint amit a dolgozat címe sugall. Nagyon megalapozott s jó koncepciójú munkát fog kézbe vele, aki e tárgykörben érdeklődik. Tematikai rokonságban áll ezekkel az értekezésekkel Takács Éva tanulmánya „A Zselic mint termelői táj ..." c. történetstatisztikai munka. A szerző a téma és terület kiváló ismerője. Korábbi dolgozatai is ebben a tárgykörben készültek. A módszer és a 506