Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - IRODALOM - Bariska István: Somogy megye múltjából. 1979. Kaposvár, 1979. / 503–507. o.

A feldolgozások és értekezések aránya természetesen nagyon különböző, de súlyuknak megfelelő. Ezek ismertetését azonban nem a kötetben közölt sorrendjük szerint, hanem inkább műfaji, tematikai rokonságuk alapján végezzük el. Talán az egész szerkesztésre vonatkozó általános megjegyzésünkre való tekintettel követjük ezt az értékelési sorrendet. A közlési sorrendet kezdettől fogva a tárgyalt téma kronológiai rendje határozta meg. Az évkönyv rendszeres megjelenésére és a benne szereplő írások határozottabb műfaji elkülönítésére gondolva kockáztatjuk meg azt az ötletet, vajon nem érett-e meg ez a színvonalas somogyi almanach arra, hogy bizonyos rovatok szerinti tagolást alkalmazzon a szerkesztő. Tudva azt, hogy ez elsősorban a periodikák esetében járható út, s azt is, hogy ennek a sorozatnak a szerkesztésekor nyilván sok elképzelés megfontolása után döntött tulajdonképpen adekvát módon a szerkesztő, nehezen tudtuk volna megállni ennek a gondolatnak a felvetése nélkül, hiszen a következetesen szereplő forrásismertetések, forrásközlések, nagyobb és kisebb tanulmányok, krónikaműfajú közlések szuggerálják ezt a gondolatot, s egyben újabb lehetőségek előtt nyithatnak utat. Komjáthy Miklós és Borsa Iván somogyi vonatkozású oklevélregesztái nemcsak ennek a kötetnek, hanem a sorozatnak is legnagyobb nyeresége közé tartoznak. Komjáthy 1970-ben az Országos Levéltár II. Lajos-kori, 1973 óta pedig II. UÍászló-kori okleveleit közli folyamatosan, Borsa pedig két részben a 9. és 10. kötetben tette közzé a szenyéri uradalom Mohács előtti okleveleit. Ma már rohamosan csökken azoknak a száma, akik ezt a munkát el tudják végezni. Az tehát egyenesen irigylésre méltó, hogy a szerkesztő a hazai diplomatika két olyan kiválóságát tudta szerződtetni, mint Komjáthy Miklós és Borsa Iván. Komjáthy a helynevek azonosítását és felsorolását a következő számra ígéri, Borsa viszont befejezvén ezt a közleményt a kivonatokhoz fűzött megjegyzésekben mindent elmond az oklevéllel és a benne levő adatokkal kapcsolatban is. Ha csak azt a nyereséget számítjuk, amit majdan a középkori Somogy településtörténete és helynévkutatása könyvelhet el a két szerző kritikai forrásközlése révén, már annak is hallatlan nagy tudománytörténeti értéke van. Nagy meglepetés és lebilincselően izgalmas értekezés a kötetben közölt első tanulmány a régész Magyar Kálmán tollából: Somogyvár ispánsági- és megyeközpontról. Ennek az ispánsági székhelynek összetett történeti vizsgálatára vállalkozott úgy, hogy Koppány somogyi dukátusáról, a királyi vármegyéről és annak birtokairól, a központ körüli vasművességről, magáról az ispánsági központról, a Váralja településről és egyházáról, az udvarházakról, a Szent György patrocinium bizánci kapcsolatairól, Somogyvár város és falu (urbs, villa) kérdéséről, a somogyvári apátság birtokairól és mint európai zarándokhelyről szólva az egész kérdéskör valamennyi eredményét mérlegeli, saját eredményeit még a nagy jegyzetapparátuson belül is egyezteti másokkai, ill. másokéval. Munkáját 11 fényképpel, 6 térképrajzzal tette szemléletessé a maga, a terepen ugyancsak régészeti feltárásokat végzett Bakay Kornél egy felvétele segítségével, Gőzsy Gáborné (fotó) és M. Hrotkó Zsuzsanna (rajz) közreműködésével. Kanyar József mint szerző az abszolutizmus kori oktatástörténetet foglalta össze Somogyra vonatkozóan úgy, hogy értékelésében az egész Dunántúl korabeli népiskolai és középfokú oktatásának története szintjéről szemlélte azt. Az oktatástörténet Kanyar József és Kelemen Elemér munkássága nyomán valósággal reneszánszát éli Somogyban. Elég csak éppen az évkönyv utolsó számait végiglapozni, hogy erről meggyőződjünk. 504