Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - ADATTÁR - Prokopp Gyula: Palásthy Mihály és Gábor az egri törökök börtönében / 481–489. o.

VI. (Címzés, keltezés és aláírás nélküli levél.

14

) Salutem et omnia bona precor, Deique benedictionem. Egy nehám irásomot kőttem neked, hogy énreám gondot viselj és sarczomra, nem tudom megatták-e, mivel bizony engem itt élig nagy szomorúsággal, verissel, láncokkal, kötözissei kiben, sőt én meg nem Írhatom mindenféle nyomoruságomot, nem az íömlöczben. várban, hanem magam itt alatt házban. Azért kérlek az istenért is, semmit se kissil otthon, mingyárast elmenj Sechenben és te tudod micsoda risz jószágocskát attál Liptai uramnak. Immár az mi kicsin maradt, arra is kérj, és adgyon ő kegyelme pinzt, mert tudom, másra nem engedi. Ott lévén minden dolgaimot értvén, ugy lehet meg az pinz szerzis. Liptai uram ő kegyelme talál módot az dologban, intelligentibus satis. Ha egy zsellérem nem marad is, itt ne hadgyatok vesznem, máskipen leszek vig életemben. Selini uramnak ajánlom szolgálatomat, kérem Istenért is, ne szánia fáratságát, el menien veled Sechinben. Az miről nekem irt volt rigenten, annál kívántatik, hogy ott legyen jelen, in emptiome unius Az mely rossz rabot vettetek volt érettem, azt az urak semmikipen nem akarják bevenni, dicendo, annak nincs, az semmikipen engem meg nem szabadithat, meg magát is. Azért más okosb módot keressen az én sarezomnak az kit már megh vett Liptai uram. Ha csak egy zellerem nem marad is, mind eladgia Kegyelmetek ő kegyelminek. Megszerezvén a pinznek jobb részit, irjon Kegyelmetek egy szép levelet, Kazai uram és Salamon Bálás uram ő kegyelme jőjenek be érettem kezessiggel és vigyenek ki, én hitemre, tisztesigemre fogadom, nem hadgiom ő kegyelmeteket benne. Most sokadalomban ott leszen Kazai uram Sokon

15 ő kegyelme egiütt SeÜni uram és Dúló uramékkal, legyenek ő kegyelmek is Istenért segítséggel. Kegyelmeteknek rabi szolgálatomot ajánlom. Mindezekről engem egy rab által, mi lesz vigezis Sechenben, tudósítson. VII. Comes Adamus Forgach de Ghymes, Perpetuus Supremus Comes Comitatus Neogradiensis, Pincernarum Regalium per Hungáriám Magister, Scrae Caesareae Regiaeque Maiestatis Consiliarius, Camerarius, necnon Confiniorum Antemontanorum et Praesidii Uyvariensis Supremus Generális Capitaneus. Universis et singulis, cuiuscunque status, gradus, honoris, dignitatis et praeeminentiae hominibus praesentes nostras visuris, lecturis, aut légi audituris salutem, quibus verő competit, paratissimam servitiomm commenáationem. Notum facimus tenoré praesentium: Exhibitores earundem Egregios Michaelem Palásty et Gábrielem, filium eiusdem, superioribus praeterlapsis temporibus, dum scilicet íidem in pubücis Comitatus Honthensis nsgotiis, connumeratione videlicet portarum fuissent occupaü, adversante fortuna, in diram Turcarum, alias Christiani nominis immanissimorum hostium incidisse captivitatem, Agriamque abductum extltisse, nec aliter ab in de, quam trium millium, ducentorum ^.t quinquaginta tallerorum Imperialium pactione inita eliberationem sui adipsei vahiisse. Venditis igitur et oppignorgíis universis bonis ipsorum, neque tamen valore eorandem praeseriptam pecuniariam summám alias dicto hosti exolvendam 486