Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Farkas Gábor: A Fejér Megyei Levéltár a felszabadulás idején / 41–52. o.

lásai következtében a magyar gazdaság, népiség és helytörténet-kutatás szempontjából megbecsülhetetlen forrásanyag a jövőbeni történetírás számára teljesen veszendőbe menjen." Külön szól a körlevél az „üzemi iratok" jelentőségéről, az ezekhez tartozó „térképek, üzemtervek, számadások, üzleti főkönyvek és általában az üzemgazdaságok működését megvilágító... külön kezelt iratok védelméről és szakszerű kezeléséről." Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a veszélyeztetett iratokat az Országos Levéltár átveszi, illetve védelemben részesíti. Fejér megye alispánja 1945 augusztus elején kezdi meg az információk gyűjtését a községekben, a pusztákon levő és uradalmi épületekben őrzött levéltárakról. Az alispán 21 nagybirtokos család levéltárát kívánja biztonságba helyezni és két tőkés ipari vállalat irattárára: (az ercsi cukorgyár és a szolgaegyházi szeszgyár) hívja még fel a figyelmet. Megjegyzi, hogy Fejér megyében sok középuradalom jelentős irat, ületve levéltárral rendelkezik. Ezek felkutatása is jelentős lett volna, mert a nemesi közbirtokosságok iratai egy-egy település múltjára a legfontosabb adathordozónak minősülnek. 1945 júniusában jórészt tisztázódott, hogy mely családok, uradalmak, gazdaságok, vállalatok levéltárai, illetve irattárai pusztultak el teljesen vagy részben eredeti őrzési helyükön. Az már ekkor is megállapítható volt, hogy teljesen épen egyetlen irattár sem vészelte át a háborús időket. Az előszállási uradalom jószágkormányzójának iratait Dósa Márton plébános őrizte. Az iratok legnagyobb részt fennmaradtak, bár károsodás azokat is érte. Már a harcok alatt elkallódott a lovasberényi Cziráky uradalom levéltára. A család az uradalmat 1730-ban vásárolta és nemcsak Lovasberény, hanem Nadap és Börgönd puszta is ennek az uradalomnak a kebelében működött. A lovasberényi kastély a harcok gyújtópontjába került több alkalommal, így annak értékeit megmenteni szinte lehetetlen volt. A harcok szüneteiben, azután a felszabadulást követő hónapokban pedig kórházként használták az épületet, így ami irat megmaradt a harcok idején, azt ekkor pusztították el. A csóri Somsich levéltárnak egy kis része elégett 1944—1945 fordulóján, de nagyobb része megmaradt. Ez Somsich József őrizetében volt még 1945 nyarán is. Híre érkezett annak is, hogy a csákvári Eszterházy, az alcsúti főhercegi, a martonvásári Dréher, a tordasi Hardy—Dréher, a perkátai Hunyady, a pusztaszabolcsi Wooster Frank, az adonyi, a vajtai Zichy levéltárak megsemmisültek. Ekkor téves jelentések is érkeztek egyes nagy levéltárak sorsáról. Az ercsi Wimpffen levéltárról olyan információt adott a községi elöljáróság, mely szerint az teljesen megsemmisült. Később kiderült, hogy a levéltárat az uradalom volt gazdatisztjénél a rendőrség megtalálta és azt 1950-ben a megyei levéltárnak át is adta. Maradt iratanyag a Wooster Frank család birtokában is. Az uradalom központja ugyanis a fővárosban volt, amely a felszabadulás után megkezdte működését. A középbirtokosok, nemesi közbirtokosságok, sőt úrbéres közbirtokosok, legelőtársulatok iratanyaga is legnagyobbrészt ekkor ment tönkre. Szinte semmi történeti adat nem maradt fenn a rácalmási Tallián, Lehoczky, Franki, Tóth, Pajzs családok középbirtokaira. Utóbbi birtokos híres állattenyésztő volt: fajbikáit országszerte ismerték a szakemberek. Ugyancsak elvesztek a béruradalmak iratai. Ezek közül az Elek, Grünfeld családok több ezerholdas gazdaságot kezeltek, majd egy részüknek tulajdonosává is lettek. Semmi adat nem maradt a nagymúltú Végh (Veréb), Barcza (Pusztazámor), a sárbogárdi Huszár, a cecei és alsószentiváni Szluha családokról és gazdaságaikról.

19 47