Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Farkas Gábor: A Fejér Megyei Levéltár a felszabadulás idején / 41–52. o.

I Ma már tudjuk,hogy a pusztulás jóval nagyobb volt, mint ahogy azt 1945 nyarán érzékelték, s ez elsősorban a helytörténetírás pótolhatatlan vesztesége. Egyes családok levéltárai, illetve azok egy része 1945 nyarán még megmenthetők lettek volna, de az akkori viszonyok közepette erre elég kevés lehetőség adódott. Szállító járművek alig voltak, a kastélyok, úri lakok egy részében katonák tartózkodtak vagy. romos állapotban voltak. Ez utóbbiakból feltétlen ki kellett volna menteni a közgyűjtemények számára értékes anyagokat, hiszen ezek az épületek közprédává lettek, s a csőcselék, a lumpenelemek — a demokratikus államrend közegeinek tilalma ellenére — további rombolásokat végeztek bennük. Különösen a községi földigénylő bizottságok tilalmazták a nemzeti vagyon eltulajdonítását. A helyi erők hatásos fellépése: (karhatalom, a községi elöljáróság, a Nemzeti Bizottság, a demokratikus pártok) többször járt sikerrel, s a levéltári, könyvtári és muzeális értékű tárgyak megóvását biztosítaniok is sikerült. Ez a közbelépés azonban nem hozhatott sok eredményt, mert hathatós megoldást csak a megye székhelyére történő elszállítás jelenthetett volna. így nélkülözzük ma az abai Zichy, a Vallásalap, a Gráber, a Detrich, a Bolváry, az alapi Voinovich, (közte Arany László gazdálkodására vonatkozó adatokat), a Földbirtokhitelintézet, a Vantsay, a Kommer (Kömmer Gyula a NEP Fejér megyei titkára volt), az alsószentiváni, Karczag, Vojnits^a bakonykúti Wolf, a balinkai kincstári uradalom, a baracsi Kórniss, Szitányi, a baracskai nemesi közbirtokosok, a Magasházy (Magasházy László, a kormányzó szárnysegédje, később ny. tábornok), a bicskei Hohenlohe-Langenburg, Hoffmann, a Vitézi Szék, a Pálfry-Daun család levéltárát. (Pálffy—Daun József az 1920-as évek elején vásárolta bicskei uradalmát, aki a nyüas eszmék egyik terjesztője, országgyűlési képviselő.) Az utóbbi uradalom levéltárát 1945 szeptemberében a bicskei elöljáróság biztonságban helyezte. Ennek ellenére levéltári őrizetbe vétele nem történt meg. Nem sikerült megmenteni a bodméri nemesi közbirtokosság, a cecei Csilléry, a diósdi Károlyi birtok levéltárait. Csákberényből a Merán család több tagja 1944 őszén az ausztriai birtokra menekült, és ekkor levéltárukat is magukkal vitték. Az Ercsi határában fekvő Sinatelep Zerkovitz Oszkámé tulajdonában volt. A birtokra vonatkozó iratok azonban megsemmisültek. A rácszentpéterpusztai Zichy Rezsőné 1400 kat. holdas uradalmában sem lehetett a levéltárat felkutatni. Érden a Halápi, Felcsúton a Kozma, Vető (korábban Weisz) Békássy, a Gárdony melletti Agárdon a Nádasdy uradalom eladásával keletkezett jelentősebb középbirtokokról: Sigray, (Sigray István 1939-től kormánypárti képviselő) Molnár, Kálnoki-Bedő, Kozma, (Kozma Miklós volt belügyminiszter), Schreiner, (Schreiner János tábornok) nem maradt fenn iratemlék. Elveszett az igari Bélák, a kincstári uradalom, az inotai, nádasdladányi Nádasdy, a kápolnásnyéki (pettendi) Luczenbacher, Kenessey, Halász, Balassa levéltár. Kalózról csak a Széchenyi család irataival rendelkezünk, de a több száz évig itt birtokos Zichyektól nem maradtak ránk iratok. Az újabb pusztai birtokosokra; Komlósi, Tripolszky, Ormándy, Lukasich (Hatvanpuszta) gazdaságokból irat szintén nem maradt. Mórról olyan információval rendelkezett a főlevéltárnok, hogy a Széchen család birtokgazdálkodására vonatkozó iratok a kastélyban vannak, de a legfontosabb anyagot a család Ausztriába a Lamberg birtokra elküldte. A többi móri nagybirtokos levéltárai viszont elkallódtak (Trauttenberg, Zichy, Fiáth, Kovács—Nagy). A nagylóki Sennyei és Semsey, a Meszlényi, a felsőőri Nagy, a Fiáth, a pákozdi Kégl, Holczer, Simay, a pátkai Ivánka, a pázmándi Lyka, a pusztavámi 48