Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Farkas Gábor: A Fejér Megyei Levéltár a felszabadulás idején / 41–52. o.

anyakönywezetőként is dolgozott, ami Székesfehérváron 1945 előtt is a főlevéltámok munkaköréhez tartozó feladat volt.

14 Az 1945. május 2-án keletkezett vármegyei ügybeosztás szerint is a főlevéltámok a többi között a múzeumügy, az iskolán kívüli népművelés, a közjóléti, a vigalmi, háziipari, s szegényügy, egyesületi, italmérési, fegyvertartási és az adonyi járási Nemzeti Bizottság által az alispánhoz felterjesztett ügyek előadója volt. A levéltári munka csak akkor kezdődött meg újra, amikor a hadikórház elköltözött a Vármegyeházából. A főlevéltárnoknak még mindig volt referenciája az alispáni hivatalban, bár ezt sokkal csökkentebb mértékben rótták rá. 1945. augusztus 27-i vármegyei ügybeosztás szerint Jenéi Károly az anyakönyvi, egyesületi, honosítási, hullaszállítási ügyek előadója volt. Szinte azonnal megkezdték az anyakönyvi másodpéldányok rendezését, mivel a községi elöljáróságoknál tárolt elsőpéldányokban sok kár esett. A levéltárhoz kezelőszemélyzetet osztottak be: Sárkány Klára és Falvay Jenő személyében, de rész vett a rendezésben két irodasegédtiszt: Nagy László, Szabó József és Kovács János altiszt is.

ls Október végére az egyházi anyakönyveket és az állami anyakönyvi másodpéldányokat rendezték is. Úgy látszik, hogy ekkor már az anyakönyvi ügyeken kívül más teendője nem maradt a főlevéltárnokoknak.

16 Az anyakönyvi kerületekben az első példányok (és az egyházaknál az anyakönyvek) sok károsodást szenvedtek, de teljesen megsemmisültek az első példányok a herczegfalvi, kálozi, sárkeresztúri, kajászószentpéteri, csabdi, zámolyi, sárkeresztesi, pátkai, mohai, móri kerületekben, további 42 helyen pedig lapokat, sőt egész évek anyagát tépték ki az anyakönyvekből.

17 Ez a veszteség is olyan nagy mérvű volt, hogy az állami anyakönyvek pótlása a hatvanas évek végéig eltartott, de egyes egyházi anyakönyveket máig sem pótoltak. Sok községi elöljáróság felelősségét a megye meg is állapította 1945 nyarán. Kevés olyan tisztviselő volt, mint a seregélyesi főjegyző (Füssy József), aki az anyakönyveket a községházából lakásába vitte, majd a ház pincéjében rejtette el. Az anyakönyvek már csak azért is biztonságban voltak, mivel a főjegyző házában katonai parancsnokság székelt. Amikor a parancsnokság tovább vonult, akkor a főjegyző olyan házakba vitte az anyakönyveket, melyekben fegyveres őrség is tartózkodott. Ilyen ház volt többek között a református paplak, a katolikus pap háza (plébánia). Végül is az anyakönyveket sikerült megmenteni, azokból még lapok sem hiányoztak.

18 Annál nagyobb volt a pusztítás a levéltári értéket képviselő önkormányzati szervek, az ipari és mezőgazdasági üzemek, családok stb. irataiban, levéltáraiban. Erre a belügyi kormányzat is felfigyelt és már 1945 június végén igyekezett tájékozódni a levéltári értéket képviselő anyagokról. A kultuszkormányzat is a belügyminisztérium segítségét kérte a családi, mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és egyéb gazdasági vállalatok levéltárainak és iratainak megmentése érdekében. A belügyminiszteri államtitkár 1945. júÜus 4-én a törvényhatóságok első tisztviselőinek írt körlevelében különösen a háborús eseményekre hivatkozott, amelyek során nagy értékű történelmi emlékanyag veszett el, illetve indult pusztulásnak. Ugyancsak arra inti a törvényhatóságok tisztviselőit, hogy a földreform végrehajtásával a még megmaradt levéltárak anyaga is az elkallódás veszélyének van kitéve. A körlevélben a többi között ez a megállapítás olvasható: „a folyamatban levő földreform következtében fokozottan mutatkozik e becses történelmi forrásanyag védelmének, gondozásának és megmentésének szükségessége, nehogy a családi vagyonok, gazdaságok és a vállalatok módosu46