Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Farkas Gábor: A Fejér Megyei Levéltár a felszabadulás idején / 41–52. o.

tárnokot és egy orosz-magyar nyelvű igazolványt adott át számára. Ezzel az igazolvánnyal járhatott be a főlevéltárnok a Vármegyeházába és a levéltár helyiségeibe. A harcok idején - három hét kivételével - a főlevéltárnok a városban tartózkodott. A német és magyar egységek 1945. január 22-én visszatértek Székesfehérvárra. A főlevéltárnok január 25-én Veszprémbe menekült a fokozódó nyilas terror elől. Február végén azonban visszatért és egyik első útja a levéltárba vezetett. A kutató szobában három német katona tartózkodott, akik a Rendeletek Tára c. sorozatot használták fel tüzelőnek. A főlevéltárnok a mai Ady Endre utcában székelő parancsnokságra ment, ahol segítséget kért a katonák eltávolítására. A közbenjárás eredménnyel végződött, s a Rendeletek Tára nagyobb részben megmaradt. A főlevéltárnok 1945. március 22-ét követő napokban ismét megjelent a Vármegyeházán és a levéltárba szabad bejárást kapott a kórház katonai parancsnokától. A főlevéltárnok elégedetten állapította meg, hogy jelentéktelen iratpusztítás történt csak a levéltár raktáraiban. Az iratok rendezettségi szintje ugyan felbomlott, de az helyreállítható volt.

11 A megyei közigazgatást április elején megszervezték, ahol a nagy tapasztalatokkal rendelkező főlevéltárnokra (április 16-a után) szükség volt. Ezután kevesebbet tudott törődni a levéltárral, hisz a megyei közigazgatás az első időben a Városházán, később a Szent Imre utca 2. sz. alatt volt.

12 Június 1-től augusztus végéig a rendezettségi szint tovább romlott, sőt — érthetetlen okból - a vízikönyvek ekkor tűntek el. Irat elveszésről, nagyobb arányú iratrongálásról nem tudunk Székesfehérvár város levéltárában sem. Mivel a két helyiség légópincének is megfelelt, a városi főtisztviselők családjaikkal itt kívánták átvészelni az ostromot. A levéltári raktárakban tartózkodók az iratok rendjét megbontották, az iratcsomókat feltornyozták, ill. falszerűen helyezték el. Ehhez járult még illetéktelen (főleg lumpenelemek) személyek dúlása is, akik a csomókat kibontották, azokban pénzt és más értékeket kerestek. Így a városi levéltárnak szinte teljes anyaga ömlesztett állapotba került.. Rendezéséhez feltétlenül szakképzett személy alkalmazására volt szükség. A főispán 1945. június 1-én ki is nevezte Kopasz Gábor volt BeszterceNaszód vármegyei főlevéltárnokot Székesfehérvárra.

13 A városházi viszonyok azonban nem kedvezőek még 1945 nyarán sem a levéltári munka megkezdéséhez. Az épület egy részét a városi hatóság, másik részét pedig a városi katonai parancsnokság használta. Ez utóbbi éppen a levéltár felé eső helyiségekben működött, így oda bejárni a főlevéltárnok nem tudott. A belügyminiszter 1945. június 13-án tájékozódni kívánt a törvényhatósági levéltárakban uralkodó állapotokról, a levéltári káderállományról. A főlevéltárnok ekkor a levéltárba nem tudott bejutni, és csak egy betört ablakon, illetve felfeszített vasspalettán keresztül látottakat, a korábban (1945. március 22. előtt) a levéltári helyiségekben járt tisztviselők elmondásain alapuló adatokat tudta a Belügyminiszté riumba megírni. A városi levéltár ekkor inkább irathalmazokhoz hasonlított. Világosan kideríthető volt, hogy itt hosszabb ideig katonák szállásolták el magukat, erre mutatott a sok üres boros, szeszes üveg, egészségügyi cikkek, illetve ezek használt maradványai. A levéltárban belövések által károk nem keletkeztek, bár a Városháza több aknatalálatot kapott. A mérnöki hivatal még július elején intézkedett, hogy a levéltár új bejáratot kapjon, és a rendezési munka a levéltárban megkezdődhetett. Az itteni tevékenységet azonban gátolta a főlevéltárnok más irányú elfoglaltsága. Kopasz Gábor múzeumügyi előadóként, azután 45