Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - ADATTÁR - Kormos László: Ráday Pál és a tiszántúliak / 437–461. o.

személyesen, majd levélben is közölte Rádayval. „Szoros kötelességüknek" látták ők a vallásügy segítését, de tudomására hozták, hogy a tiszántúliak „hidegsége" azért van, mert a Ráday által óhajtott elképzelés és gyakorlat szerinti ágencia révén kevés reményük van a megoldásra".

61 A tiszántúliak elfordulásáról Patay Sámuel is tájékoztatta: Máramaros, Bereg, Ugocsa semmivel sem hajlandó hozzájárulni a költségekhez, s a „tiszántúliak könnyen mulattyák hozzájárulásunkat".

62 A Bizottság első ülésein — kezdeti józanságban és az udvar zavart keltő politikájától mentesebb szakaszban — a Bizottság tagjai respektálták a protestáns sérelmeket. Az ülések során azonban a katolikusok egyoldalú szemlélete és az aprólékos, kicsinyes viták provokálása elmérgesítette a tárgyalást. Az új udvari küldöttek az Udvar számára kedvezően befolyásolták az ülések kimenetelét, és ürügyet szolgáltattak a királynak arra, hogy a háromszor megkezdett „huzavona" után a további vitáknak véget vessen. Az 1722—23. évi országgyűlésre a mindkét félnek adott biztató ígéretekkel a hangadókat megnyerte a Pragmatica Sanctio, a leányági örökösödés törvénybe iktatásához. E törekvést Ráday Pál is támogatni kényszerült, de ezzel sem a Vallásügyi Bizottságban, sem a királynál nem tudott eredményes és tartós engedményt elérni, mert a Habsburg-udvar a „divide et impera"-elv félelmet és feszültséget teremtő taktikájának szorításában maga is éppen úgy őrlődött, mint a protestáns gyülekezetek. A Pragmatica Sanctio törvénybe iktatásáig a királynál sikerült látszat-engedményeket kieszközölni.

63 1722. november 1-én Ráday közbenjárására a király utasítást adott a nádornak a protestáns kérelmek meghallgatására, s 1723-ban három rendeletet bocsátott ki érdekükben. Egyikben intette a szabad vallásgyakorlat háborgatóit. Másikban utasítást adott a lefoglalt, Komáromi Csipkés György által fordított bibliák kiadására (1723. június 12.). Majd 1723. október 19-én pedig megjelent a vallásügyi „status quo" rendelete.

64 Ezek azonban hamis illúzió keltésére szolgáltak. Az első kihirdetését megakadályozta a klérus, a másodikat az egri püspök vétózta és a kassai jezsuitáknak megtiltotta a debreceniek részére a bibliák átadását, a harmadikat pedig hivatalos fórumokon — a római katolikusoknak kedvezően - félremagyarázták. Ráday csalódottan megtapasztalta, hogy sem a rendekre, sem a király kegyességére nem számíthat. Az 1722—23. évi országgyűlés után a királynak sem volt szüksége tovább Rádayra. Magyarország feletti uralmát a Helytartótanács létrehozásával biztosította. A Helytartótanács tiszántúli tevékenysége Az 1722—23. évi pozsonyi országgyűlés által megalakított „Consilium Regium Locumtenentiale Hungaricum" 1724. januárjában kezdte meg működését.

64 Munkájának egyik célkitűzése volt a protestánsok szabadságjogainak letörése. Törvény szerinti rendeltetése alapján a „religionaria-oeconomico-politico-militarti systemabeli comissio" jogutódjának lehetne nevezni. A különbség az volt, hogy az 1712—15. évi comissio-t a király és az országgyűlés küldte ki, a Helytartótanács tagjait viszont a király választotta — saját tetszése szerint - a papság, s fő- és alsó rendekből. A Helytartótanács feladata a törvényes rendelkezések feletti felügyelet. Megbízatása szerint Magyarországon minden más kor451