Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - ADATTÁR - Kormos László: Ráday Pál és a tiszántúliak / 437–461. o.

mányszéktől függetlenül intézkedhetett. A függetlensége azonban valójában a bécsi udvari kancelláriának és a királyi kabinetirodának bilincseit hordozta, és így alárendelt kormányszéke lett. A Tiszántúl a Helytartótanács intézkedésein keresztül megtanulta, amit Zoványi György püspök egyik, lelkészekhez írt körlevelében megállapított: semmi remény nincs arra, „hogy Károly király elhagyná atyja nyomdokait".

65 Az 1691. évi Explanatio Leopoldina gyászos szenvedéssel teli idejének felújítását érezteti és az I. Carolina Resolutioval szembeni ellenállásra biztatja őket. A Helytartótanács Erdődy Gábor egri püspök jóslata szerint „fiagellum hereticorum"-má lett. Protestáns ellenes támadását az 1725. augusztus 7-én kiadott vallásügyi rendelkezés mutatja. Ráday Pál ekkor a református egyházkerületek egységes álláspontjának kialakítása érdekében a felismert veszélyhelyzet elhárítására gyűlések szervezését, közös találkozást, közös teherhordozást javasolt. A Tiszántúlon azonban „balítéletek vannak" iránta

66 A tiszáninnenieknél is ellenállást fedez fel.

67 De Ráday vallásügyi elgondolásukat nem helyesli. Felterjesztéseiket azzal küldi vissza, hogy „bizony jobban járunk más modalitással ".

68 A tiszántúli és tiszáninneni részeken nehezen tud bizalmi férfiakat toborozni. A közös értekezlet első terminusát el kellett halasztani. Patay Sámuel beteg lett, Bárányi Mihály — ígérete ellenére — kivonta magát, Szunyogh Istvánt sem lehetett rávenni az utazásra. Egyedül Bárczay László vállalkozott, és Dőry András mutatott némi hajlandóságot. Végül 1726. július 26-ára sikerült összehoznia egy hattagú bizottságot,

69 és királyi audiencián beadott felségfolyamodvány révén a „commissiobeli acták" felülvizsgálatára királyi ígéretet eszközölt ki. Ezen felbuzdulva egy protestáns konferencia tervét vetette fel. A tiszántúliakat erre Komáromi Györgyön keresztül hívta.

70 Az 1728—29. évi országgyűlés miatt ez a terv meghiúsult. Maga az országgyűlés foglalkozott a Vallásügyi Bizottság irataival, s javaslatot szerkesztett egy királyi rendelet kiadására. Ezen az országgyűlésen a protestánsok periférikus helyzetbe kerültek. Már Ráday Pál sem vett részt, s minden protestáns főúr meghátrált. Szentgyörgyi Sámuel országgyűlési prédikátor tudósítása szerint

71 „diétán protestáns személyek szükiből éhez hasonló nem volt." „... amikor a klérus beadta panaszait Debrecen, Miskolc, Rimaszombat, Báth és Patak kollégiumainak ügyében ... egyetlen emberünk sem volt, aki felszólalhatott volna." Egyedül Debrecen küldötte: Szeremlei Sámuel senator próbálkozott ügyükben eljárni. A körülmények alakulásának legsúlyosabb helyzetében csak Tiszántúl maradt tántoríthatatlan. A „dekretalis eskü" kavarta viharból kétségtelen, hogy a Tiszántúl helytállásával sikerült némi nyugalomra szert tenni. AZ I. CAROLINA RESOLUTIO KÖRÜLI KÜZDELEM TISZÁNTÚLI ESEMÉNYEI Zoványi György körlevele a lelkészekhez Az 1728—29. évi országgyűlés alatt a Tiszántúl püspöke 1728. június 16-án bizalmas körlevelet bocsátott ki espereseihez. E körlevél tiltakozás a Helytartótanács vallásügyi 452