Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - ADATTÁR - Kormos László: Ráday Pál és a tiszántúliak / 437–461. o.

ügyek főmegbízottjának — aki nádori és komisszáriusi figyelmeztetés ellenére a református egyház patrónusa maradt, nem vezethetett eredményes út a király és az udvar megnyeréséhez. Baljóslatú előjel volt az országgyűlési kudarc a Tiszántúlon is. Sikertelennek bizonyult 1719-ben debreceni kapcsolat teremtésében, saját emberének a városi hivatalba beépítése. Komáromi György őszintén megírta neki, hogy a városnak „más személyre lenne szüksége". Komáromi György maga is visszahúzódott; azzal mentegeti magát Rádaynak, hogy „bizonytalan abban, hová küldjön választ".''

4 A török háborúk miatt elhúzódó bizottsági ülések megkezdéséig a Tiszántúlon Ráday nem tudott biztos bázist teremteni. Debrecenből a pesti vallásügyi tárgyalásokra nem Komáromi György, hanem Maróthy György érkezett.

45 Szatmárból Ragályi Zsigmond, Beregből pedig Jósa Mihály képviselte vármegyéjét.

46 Az 1715. évi 30. te. alapján megalakult bizottság 4 királyi küldöttje és 20,országgyűlés által delegált tagja mellett tiszántúli nyilvántartás szerint 27 vármegyei ágens tevékenykedett.

47 Rádaynak velük kellett új kapcsolatot teremteni. A bizottságban folyó munkálatok biztosítására kerületenként megszervezte az "ágenciákat, melyek költségeit a vármegyéktől, illetve a gyülekezetektől kérte. A bizottság közös feladatait az úgynevezett ablegatusok, pleniputentariusok és az ágensek végezték. Gondosan előkészítette a bizonyító eljáráshoz szükséges útbaigazítást: a templomok, paróchiák, iskolák és egyéb egyházi épületek, valamint a hozzá tartozó telkek tulajdonjogának igazolásához szükséges kérdéseket megfogalmazta és munkatársaival szétküldette. Gondja volt — az időközi tájékoztatás végett — egy vele állandó levelező kapcsolatot fenntartó „korrespondenciai hálózat" kiépítésére. E levelező-tudósító hivatal a Tiszántúlon még 1729-30-ban működött, bár a Helytartótanács nyomasztó üldözései miatt nehéz volt megfelelő embert találnia.

48 A Tiszántúlon - az időben, amikor „mindenki kibúvót keresett" —, Álmosdról Balku László volt Ráday korrespondense. Az ágensek költségeinek fedezetére szolgáló és az ún. diurnialis költségek, a napidíjak céljára összegyűlt pénzügyi fedezet őrzésére egyházkerületenként külön hivatalnokot javasolt. Tekintélyes, anyagi fedezettel bíró felelős férfiakat kért fel, akiket „konzervatoroknak" nevezett, ők intézték az „ordinarius ágens", az ágensek és egyéb munkatársak kiadásaihoz szükséges adományok beszedését és elküldését. A Tiszántúlon Maróthy György, Bárányi Mihály kezelt ágenciális kasszát. A vallásügyi bizottság ülései alatt s azt követően a vallásügyi iratok felülvizsgálása idején, valamint a vallásügyi harcok közben a közös protestáns értekezletek és az időszaki világi és egyházi értekezletek folytak, amelyek szervezésében, irányításában Ráday Pál tevékenyen részt vett. Befolyásának hatása elől leginkább a Tiszántúl volt elzárva, ahol Zoványi György püspök Rádayhoz írt tájékoztatása szerint — „az 1715. évi törvény keménysége miatt nem hívhatja össze az espereseket". Szatmárban pedig az 1717. április 17-i egyházmegyei közgyűlés vármegyei parancsra az egyházi ügyek időközi intézésére 8 asszesszort bízott meg. Ez asszesszori testület 1727. július 2-ig működött, amikor is újra az esperes intézheti az egyházmegye ügyeit.

49 448