Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - ADATTÁR - Kormos László: Ráday Pál és a tiszántúliak / 437–461. o.

Tiszántúli sérelmek a Vallásügyi Bizottság előtt A Mixta Religionaria Comissio munkája kétszeri megszakítással 1721. március 16.— 1722. május 6-ig éles viták közt zajlott. A kölcsönös sérelmek felsorolásával, az argumentumok, replikák, relációk és opiniók halmazával teli hatalmas dokumentum-anyagot összehordó tárgyalás jegyzőkönyveit 3400 oldalt tartalmazó kötetben 1764-ben Hatvani István professzor másoltatta le diákjaival.

50 A Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár e két kötetben a mai napig őrzi óriási anyaghalmazát a gravámeneknek (sérelmek), az instanciáknak (folyamodványok), a memoriáliáknak (emlékeztető feljegyzések) dokumentumait és a hozzájuk fűzött annexumokat (csatolt iratok), az argumentációkat (bizonyító indoklásokat), valamint mindkét részről elhangzó replikaciókat (ellenvéleményeket) vagy respektusokat (tekintetbevételeket), nemkülönben az iratok tömegéből összeállított projektumokat (megegyezés tervezeteket) és a hozzájuk fűzött királyi dekrétumokat (leiratokat). A Tiszántúl aktív részvételére jellemző, hogy az evangélikusokkal közösen szerkesztett első beadványt 1721. március 16-án Maróthy György és Zmeschal (Zmeskál) Gábor írta alá. A felterjesztések és a sérelmekről készített beadványok nagyrészt név nélkül érkeztek közösségi fogalmazványként. Az első beadvány református szerkesztőjének személye az a neves debreceni senator volt, akinek fiát, —mint híres kollégiumi tanárt a kollégiumi oktatás haladó szellemű átszervezőjét, a magyar zeneelmélet úttörőjét — a kántus megalapítójaként tart nyilván a Debreceni Református Kollégium története.

51 Az aláírás személy szerint vállalt felelősségből született, melyből arra következtethetünk, hogy a beadványt jórészt Debrecenben fogalmazták. Ez látszik törvényeken alapuló kívánságaik határozottságán. Céltudatosan a katolikusokkal egyenlő jogok biztosítására törnek. Azért harcolnak, hogy a szabad vallásgyakorlat — rendi különbség nélkül — mindenki privilégiuma lehessen. Senkinek ne legyen tilalmas a kívánsága szerinti helyen templombajárása. Senkit ne kényszerítsenek vallása megváltoztatására, de azt se helyezzék vád alá, aki a protestáns vallásra át akar térni. Földesurak ne kövessenek el erőszakot alattvalóik lelkiismeretén. A superintendensek választása történhessen szabadon, s ez a szabadság terjedjen ki a gyűlések tartására és a házassági ügyekben, egyéb kérdésekben törvényes jogú döntésekre. Katolikus püspökök és esperesek protestáns gyülekezeteket ne vizitáljanak. Földesurak pedig ne űzzék el a protestáns lelkészeket. Az evangéliumi könyvek behozatalát ne tiltsák meg, a lefoglaltakat adják vissza. A külföldön járt lelkészeket vallásában ne zaklassák. Senkit más vallású szertartásokra, körmenetekre ne kényszerítsenek. Hivatalosan fogadják el az Istenre és a királyra esküvésüket, de ne kényszerítsék őket, hogy a Boldogságos Szűzre és a szentekre is esküdjenek.

52 Ráday Pálnak a Vallásügyi Bizottságban aulikus beállítottsága miatt nehéz helyzete volt. Abban reménykedett, hogy királyi támogatást kap. E tévedésére az események alakulása közben döbbent rá. A tárgyalások alatt ugyanis a református egyházközségek felől elszomorító híreket kapott. A Tiszántúlon még meglevő kuruc gócok felszámolására a református sérelmekkel konfrontáló katolikus követelések és földesúri zaklatások megszaporodtak.

53 Korhű jellemzést írt Rádaynak Bárányi Mihály Debrecenből, amikor arról panaszkodik, hogy „rab módra kell élniök.

54 A Komáromi Csipkés-féle bibliát is 449