Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - ADATTÁR - Kormos László: Ráday Pál és a tiszántúliak / 437–461. o.

Egyetemes főgondnoksága jogi tisztázásához adalékul szolgál a pesti vallásügyi bizottságban tárgyalt sérelmeket összefoglaló, a királyhoz felterjesztett oklevél, mely őrzi a protestáns követek rangsorban történő aláírását. Evangélikus részről az első aláíró Hellenbach Gottfried János, aki ténylegesen evangélikus felügyelő volt. Utána következnek evangélikus részről Zay András és Zay István, Török István, Szirmai Tamás,Radvánszky Ferenc. A református követek között az első aláíró Vay László, utána következett Ráday Pál, majd Kenessey István, Mikházy György és Patay Sámuel.

41 Úgy látszik, református követtársai nem tekintették elöljáró egyetemes főkurátornak. Egyetemes református főgondnokságának igazolására felhozott — 1725. április 10-én Losoncról írt saját levele sem utal egyértelműen rá. E levélben Ráday nem használta e titulust. Egyik atyjafiának az „ordinarius ágens"-nek járó költségek fedezeteinek módjáról írt. Azt javasolta, hogy kerületenként és egyházmegyénként folytassanak gyűjtést. Ezzel az egész reformátusság igényét képviselte, s arra biztatta, hogy „a tállyai rendelés ellenére terhelni kell a gyülekezeteket", s ezt „universilater kellene publikálni, mely minden jólelkű reformátust egyaránt illet". E levélben hivataláról azt írja, hogy arra „jó becsülete zálogával bízatott meg", de ha „bal ítélettel" vannak iránta, s nem járulnak hozzá a költségekhez, ő „bizony, amint az atyafiak rá és Hellenbach uramra bíztak", lemond mindenről. További tisztázásra szorul, mit értett hivatala alatt, és az mit jelentett református egyházjogi felfogásban. Ugyanazt jelentette-e, mint evangélikus részen a Hellenbach tiszte? E levél utóirata arra utal, mintha Ráday magát „ordinariusagens"-nek tartaná. Atyjafiát ugyanis közvetítőként kéri a tiszántúliak felé, — mert azok 1725-ben elhidegültek tőle —, arra biztatja, hogy „tiszántúlvalókat Debrecen körül ezek szerint kellene nógatni, kik még az ordinariumra sem adtak".

42 Az egyetemes főgondnokság kérdésében kialakult egyöntetű tiszántúli véleményt Domokos Márton debreceni jegyző — Rádayhoz megbeszélésre delegált egyházkerületi küldött — 1732. október 4-én Rádayhoz írt levele juttatta kifejezésre. Domokos a tiszántúli egyháziak és világiak megbízása alapján nyíltan megkérdezte Rádaytól,hogy a „suprema inspectio circa ritualia ecclesiarum nostrum" tisztségét „vindikálja" magának? Domokos elismeri e levélben, hogy ez a jog a királyt megilleti; nem vitatja, hogy ez a király számára Istentől adott és törvényes is. De ha „ezen matériában más döntéssel találunk vádoltatni, mit fognak felőlünk gondolni?"

43 (Domokos —kétségtelen — Ráday egyetemes főkurátorságára utal.) Domokos Márton e levélben az egyetemes református főgondnoki tiszt egyházjogi megalapozatlanságát közölte Rádayval. A világiak 1734. évi bodrogkeresztúri zsinata ezzel szemben és ezért kívánta jogszerű határozattal a világi vezetést biztosítani, de a tiszántúliak a bodrogkeresztúri konvent határozatát sem fogadták el. A VALLÁSÜGYI BIZOTTSÁGBAN VÉGZETT MUNKÁJÁNAK TISZÁNTÚLI VETÜLETE Előkészület a Mixta Religionari Comissio munkájához Az 1712—15. évi országgyűlés befejezése után Ráday Pálra nehéz időszak következett. A töretlen magatartású, református vallásához hű deputusnak, az egyetemes református 447